Cordon Bleu - sajttal, sonkával töltött csirkemell
Ez az étel szintén a kedvencek között szerepel. Nagyon sokszor egyszerűbb éttermekben én inkább ezt szoktam választani, mert a meglátásom szerint nem nagyon tudják elrontani, ellentétben sok más hasonló húsételhez. ( Kivétel a fagyasztott ételek, mert ott rengeteg szörnyű élményem van ezzel kapcsolatban )
Többször játszottam a gondolattal, hogy kipróbálom, majd egy hétvégén nekifogtam és siker koronázta a kísérletet. Ennek hatására a fiam 18. szülinapjára elhívtuk a szűk rokonságot ( 20 fő ) és a gyermekem cordon bleu-t szeretett volna enni. Úgyhogy bevállaltam, sőt a leves is az én reszortom lett - a három tortát meg a nejem kreatívkodta össze. Megérte, siker volt.
Nos. Konkrét receptet nem írok le, de itt nem is ez a lényeg - hanem a technika. Vettünk a szomszéd hentes boltban szép nagy csirkemell filéket, ezeket elkezdtem folpack-on át finoman kiklopfolni. ( Egy mondat és két igen szép szó: folpack és klopfolás, de hát jobbat nem tudok ) Szóval egyenletes, szép felület és jó nagy húsfelület alakult ki, bár vigyázni kell, hogy túl vékony azért ne legyen... A szép nagy szelet csirkemellet rárakjuk egy nagyobb méretű alufóliára - ezzel fogjuk feltekerni a húst. Ha kész, akkor besózom, fűszerezem, majd jön a sonka és a sajt. A sajtot lereszeljük, ledaráljuk - vagy ha van segítség, akkor rá lőcsöljük, dolgozzon Ő is egy kicsit :-) Szóval a nagyon vékonyra szeletelt sonka lapokat ráfektetjük a húsra, majd a közepén rászórjuk a sajt reszeléket - úgy mint a filmekben a menő drogosok, akik a csíkot húzzák a tükörre. Ha ezzel megvagyunk, akkor felgörgetjük a cuccot az alufóliával úgy, hogy lehetőleg a sonka és a sajt nem kandikáljon ki sehonnan sem. A göngyölés fontos része, hogy jó kis tömött legyen a hengerünk - mert így lehet egyenletesen kisütni is. Ha megvan már vagy 3 darab, akkor gőz fölött pároljuk a kis fémhengereinket úgy, hogy menet közben egyszer át is forgatjuk - már csak hogy egyenletes legyen a művelet. Ha kifehéredett a hús felülete, akkor már le lehet venni az alufóliát, már nem fog szétesni, olyan jó kis tömött cucc lett belőle. Innen már csak hívni kell a segítséget, hogy egy kicsit panírozzon már Ő is, mi pedig iszunk egy jó pohár sört vagy rozét. Forró olaj, aranybarna felület, és ha van köret is hozzá, akkor indulhat a habzsi-dőzsi.
Érdemes kipróbálni, nem olyan mint a "bolti" nyesedékből és ki tudja milyen hulladékokból tákolt gordon blue. ( Direkt így írtam... )
Fotót a műveletről most nem tudok feltenni, mert márciusban még nem írtam blogot, és nem is fotóztam - de hamarosan dokumentálok.
Itt vannak az újabb fotók:
