Francia hagymaleves

Na végre egy nem húsétel - amit mégis nagyon imádok enni és főzni is. Konkrét mennyiséget nem írok, mert mi eleve nagy családra főzünk, én pedig egyébként is szeretem, ha marad a levesből, mert később, melegítve is nagyon kellemes.

Nos az elkészítés a következő. Vegyünk egy nagy adag, szép vöröshagymát, megtisztítjuk és vagy nagyon apró darabokra vágjuk, vagy ledaráljuk géppel. ( Így nem könnyezik annyit az ember, úgyhogy én ezt tekintem elsődlegesnek. ) A lábasban vajat olvasztunk ( ez azért jobb szerintem, mert illatosabb, zamatosabb lesz a végeredmény ), majd a hagyma egy harmadát aranysárgára pároljuk fedő alatt. Ha szép a hagyma, akkor liszttel összedolgozzuk, majd felöntjük húsleves levével, ha nincs ( ami gyakori eset ) akkor víz és húsleves kocka és fűszerek ( só, bors, stb ) és fokhagyma megy a cuccra. Amikor forrás előtt áll, akkor takarékra veszem a gázt, beleszórom a hagyma két harmadát, és főzöm amíg úgy érzem hogy lassan kész. Én ekkor még 1-1,5 hagymát még vékony karikára vagy félkarikára vágok, és ezt belefőzöm - ez azért jó, mert a tetején szép hagyma csíkok úszkálnak, ami szép látványnak is, és nagyon finom is.

Ezzel még nincs kész a francia hagyma csodánk, mert készítünk rá levesbetétet. Ezt én úgy szoktam csinálni, hogy kiflit vagy kenyeret 1,5-2 cm vastagra szeletelek, és tepsiben bevágom a forró sütőbe. Mindkét oldalát megpirítom, majd amikor már szép, akkor merőkanállal a levesből és a tetején úszó hagymából is locsolok, de csak light-osan, mert nem eláztatni akarom, csak hogy egy kicsit lazuljon a levesbetét. Ekkor már csak egy kis reszelt sajt hiányzik a kenyérkékre, és amikor aranysárga, akkor már tálaljuk is. Tálaláskor én borsot darálok bele, egy kis extra szűz oliva-olaj rácsorgatva, a levesbetét pedig a tányérok szélén.

Nálunk és a barátainknál mindig nagy siker - és nem egy nagy meló.