Ananászos sült csirke

Középiskolás koromban Arcsi barátommal - aki azóta is nagy gourmand - ez volt a kedvenc ételünk, amit meg is tudtunk csinálni. ( Csak zárójelben jegyzem meg, hogy akkoriban gimnazista fejjel az egri Alabárdos étterembe jártunk néha le, és a sok húsétel mellet a méltán híres Egri gömbpalacsintával kényeztettük az ízlelő bimbóinkat. Az első havi fizetésem egy részét is itt költöttük el akkoriban, ami 2.000 forint volt ... )

Tehát haláli egyszerű étel, a lényeg, hogy először a hátán felvágom a szárnyas áldozatot, majd kézzel egy kicsit le is nyomkodom. Mivel mi sokan vagyunk, én egyszerre két csirkét csinálok, tehát ez a művelet duplázódik. Ha megvan, akkor mustár, ketchup, só, bors, zöld fűszerek és olivaolaj kerülnek bedörzsölésre a csirke belső részére. Közben a sütőt már ( 200 °C ) előmelegítem, hogy haladjunk is a melóval. Előveszek egy tepsit és rácsot, teszek a tepsire sütőpapírt, hogy ne kelljen a nejemnek sokat utánam mosogatnia. A sütőrácsra teszek egy kisebb alufóliát és rá néhány ananászt, ezt csak azért, hogy a csibik belső fele is átvegye az ananász ízét, aromáját. Ha megvan, akkor ráteszem a két áldozatot, úgy hogy a sütőbe is beférjen a nem kicsi adag szárnyas. A bőr alá a comb és a mell környékén alászuszakolom az ananász darabokat, gyakorlatilag egy csirke, egy konzerv arányban. A csirkék bőrét oliva olajos, fűszeres keverékkel átkenem, hogy szépen megpiruljon a bőr.

És gyakorlatilag ennyi az egész, bevágom a sütőbe a tepsit, és amikor már érződik a kellemes illat, illetve szép bronz barna a két szárnyas, akkor már csak feldarabolás következi és a kaja.