Csirkemellek hentes módra

Megint egy olyan főétel, amit sokszor ettem már étteremben, fogadáson, menzán, de még sohasem készítettem el itthon. Itt az alkalom.

Nekem mindig tetszenek az olyan alapanyag párosítások, mint a savanyú uborka és hús kombináció, mert az ízek olyan egyveleget tudnak alkotni, ami különlegesebbé teszik a végeredményt. Nagyon hasonló élmény, amikor egy szoljanka levest készítünk, ahol szintén ez a páros szerepel, de édes verzióban ilyen az aszalt szilvás receptek bármelyike is, csak ott más az irány. Szóval nekem nagyon bejönnek ezek az ízek. Így jutott eszembe a hentes módra recept, mert itt is ezt az élményt vártam az ételtől.

Praktikusan csirkemellekből készítettem ezt az ételt - pedig sertéshúsból szokták csinálni -, de egyszerűen ez volt itthon. Szóval a melleket hosszában ketté vágtam, majd finoman megklopfoltam őket, csak annyira, hogy nagyjából egyenletes szeletek legyenek. Megsóztam őket, majd lisztben megforgattam mindet és forró olajban kisütöttem az egészet. ( Gyakorlatilag natúr szelet készült )

Egy nagyobb fej vöröshagymát apró darabokra vágtam, a sonkát és az Eszter által eltett savanyú uborkát egyenletes, közepesen hosszú csíkokra  ( julienne szerűre ) vagdostam. Az olajban, amiben a húst sütöttem beszórtam a feldarabolt hagymát, majd elkezdtem pirítani. ( Utólagos tanulság, hogy az olaj egy részét jó lett volna leönteni, mert így a mártás egy kicsit zsírosabb volt, sajnos. ) Ahogy láttam, hogy a hagyma már kezd üveges lenni, felöntöttem rozé borral az elegyet ( azért nem fehérrel, mert épp ez volt itthon ), tettem bele leveskockát, és hagytam, hadd rotyogjon. Abban a pillanatban, ahogy a bor belekerült a hagymás, olajos közegbe - olyan nagyszerű illat öntötte el a konyhát, hogy már ültem is volna az asztalhoz...

Jó alaposan befűszereztem a fortyogó levet: só, sok bors, bazsalikom, három gerezd fokhagyma és sok petrezselyem ment bele, majd főztem tovább. Kóstolás után már úgy éreztem, hogy kezd egyben lenni a mártás, így jöhetett az uborka és a sonka, beszórtam őket a lébe, majd 5-6 percig hagytam, hogy átjárja őket a szaft. Ekkor már csak a félretett húsok hiányoztak - ezeket is megforgattam a nagy serpenyőben.

Köretnek rizst főztünk, melyet meglocsoltam olíva olajjal, megszórtam alaposan petrezselyemmel, és kávéscsésze segítségével félgömb formában tudtam tányérra tenni, mellé pedig mehetett a hús és az uborkás, sonkás mártás.

A kísérletnek vannak apróbb tanulságai, amiket finomítani kell, de még biztos többször is elkészítem. Nagyon ízlett mindenkinek, sőt anyukám a barátainak a napokban szintén ilyet csinál, persze Ő is átformál majd sok mindent. :-D