Beindult a tavasz, pezseg a vérünk, vagyis a barátokkal elkezdtük a közös kerékpározások szervezését. Elsőként azt javasoltam a csapatnak, hogy jöjjenek le hozzánk Sarudra, csináljunk egy kis kört, amivel bemelegíthetjük magunkat, aztán majd jöhetnek a nagyobbacska túrák is. Tavaly ősszel a fiúkkal a nagyobbik körrel zártuk a kerékpár szezont, most pedig lányokkal együtt indítjuk az új évet.

Volt egy kis parázás az időjárás miatt, ugyanis 50 km-es széltől, hidegtől és szakadó esőtől kezdve mindent ígértek nekünk az időjósok, de a Tisza-tó valami védőszentje nagyon vigyázott ránk - ugyanis igazi kerékpáros időnk lett. Még szombaton erősen felhős volt az ég, én azért írtam mindenkinek, hogy semmi gond, mi már Esztikével letekertünk egy 22 km-es távot - de azt is őszintén bevallottam, hogy nagy meleg azért nem volt. Este azonban már az én mosolyom sem volt őszinte, ugyanis megjött egy igazi hideg eső, ami már engem is feldühített.

Másnap, vagyis vasárnap reggel azonban szinte felhő nélküli, szép idő virradt ránk, majd 9 óra körül elkezdtek szállingózni a túra résztvevői. Szép lassan előkerültek a bicajok, mindenki felöltözött, de volt aki még mindig csak az autópályán keresgélte a füzesabonyi lehajtót.... Lényeg a lényeg, hogy 11 óra magasságában csak elindult a különítményünk, 3 hölgy és 5 öregfiú.

Amikor felálltunk a startfotóhoz, akkor azonban megpezsdült a falu főutcája, ugyanis előttünk gördült el a majálist ünneplő impozáns Belarus traktor, melynek platóján nem kisebb személyiség, mint Sarud polgármestere húzta a talpalávalót, míg a lányok és asszonyok énekeltek ezerrel. A mi kis falunk már csak ilyen, vagyis április 30-án ünnepli a május elsejét... :-)

Csak elindultunk Sarudról Poroszló felé, enyhe szelecske lengedezett a faluban - míg a gátra nem értünk. Ott azonban már komolyabb szél fogadott bennünket - ami azért nem volt annyira jó kezdés. Poroszlónál azonban már keletebbre fordultunk, így a szelet sem éreztük annyira intenzívnek, úgyhogy kicsit fellélegeztünk. Az Ökocentrum után volt egy kis megálló, ugyanis felvettük a láthatósági pólóinkat, mert itt sajna rá kell fordulni a 33-as főútra - mert itt nincs kerékpárút. :-(  

A túrának ez a legkevésbé szimpatikus része, mert autós társaink nagyjából letojják, hogy mi szép sárga pólóban küzdünk az elemekkel, centikkel az első villám előtt vágnak be elém, szóval nem voltunk annyira vidámak. Őszintén én is sokat vezetek, így mindkét oldalt látom, de néhány autós társam gyerekét szívesen láttam volna a csapatunkban, csak hogy lássák, hogy apu miként viselkedik. Ennyit a negatívumból, innen már csak pozitív élmények következnek.

Tehát befutottunk Tiszafüredre a Kerékpáros Centrumhoz, ami a tavalyi évhez hasonlóan kongott az ürességtől, de idén már legalább a kávézó üzemelt... Ekkor nekem már azért működött a gasztrós agyam, ugyanis mint programgazda, már mondogattam a csajoknak, hogy lassan következik egy könnyed ebéd, a tiszaörvényi Stég-ben. Imádok biciklizni, de imádok enni is, és amikor ez szinte egymást éri, akkor már szuper a nap. Nos aki még nem járt ezen a helyen, az minél előbb pótolja ezt a hiányosságot. Annyira jó a hely, annyira street food-os, hogy elmondani is nehéz. Jöjjön néhány fotó, hogy Ti is lássátok:

Hogy mit ettem? Hát süllőpofát, másnap pedig harcsa gyrost... :-D Igen, másnap Esztivel és Ádámmal azért még visszamentünk.

Nos bicajozás. Tehát ebédeltünk egy lazát, majd irány Abádszalók. Végre hátszél, hasítunk mint a gép. Gyönyörű a táj, a csajok most már kezdik felfedezni, hogy milyen szép ez a táj, milyen szuper élményt ad a Tisza-tó. Pezseg az élet, rengeteg ember van a vízparton - horgásznak, tekernek, kirándulnak, vagyis ők is élvezik a szeszélyes tavaszt.

A nap legszuperebb része azt hiszem ez. Gyönyörűen süt a nap, hátulról tol bennünket a szél, fogynak a kilométerek - és együtt van a csapat. A lányok azért kezdenek kicsit fáradni, de egy-egy rövid megállóval orvosoljuk ezeket a problémákat.  Abádszalókhoz érve megállunk az Abádi kikötőben, hogy egy közepeset pihenjünk. Tudom, hogy nem sportemberhez méltó, de nekem lecsúszik egy Edelweiss búzasör - míg élvezzük a napsütést... :-)

Következik a harmadik etap, vagyis ráfordulunk a kiskörei szakaszra, ahol már ismét oldalról kapjuk azt a fránya szelet. Kicsit szakadozik a csapat, kezdi a társaság érezni, hogy azért még nincs mindenki edzésben. Ez a szakasz Abádszalóktól Dinnyéshátig tart, ami Kisköréig egész normálisnak nevezhető, majd egyszerűen a következő szóval jellemezném: szívás....

Szívás azért, mert a reggeli ÉK-i szél megint szembe fúj - de most már fáradtabb is a csapat. Nem kertelek, ez nem a legszebb emléke a napnak. Kezd hűvösebbre fordulni az idő, fúj a szél, és fáradnak a csajok. De azért vagyunk barátok, hogy segítsünk egymáson, úgyhogy csak eljutunk a dinnyésháti kikötőhöz, ahol ismét szusszanunk egyet. Innentől már csak mentális feladat a táv leküzdése - és ezt a csajok teljesítik is. Ők még sohasem tekertek ennyit egyhuzamban, de legyűrik a hideg szelet, felszívják magukat - és két keréken besuhannak a házunkig. 

És mire érkezünk be? Nos Eszterkém, Ádám fiam és Savvas barátunk - akik nem tekertek - egy csodálatos és forró bográcsgulyással várnak bennünket, ami olyan gyorsasággal fogy el, hogy az felfoghatatlan. Nem kell senkit sem kínálni, mindenki leül, szed magának, majd szárazra töröljük a bográcsot... Egy görög-magyar bográcsgulyásnak szerintem ilyen sikere még sohasem volt... :-D

Nos le a kalappal a csajok előtt - azért Ők a nap hősei. Azért mi fiúk is kivagyunk, de a lányok azért jobban kitettek magukért. Egy biztos, ismét jó kis napot tudunk magunk mögött - most pedig szervezhetjük az újabb tókerülésünket. Jöhet a Velencei-tó és a Balaton ismét, vagy jöjjön a Fertő-tó? Majd meglátjuk, majd leszervezzük...