Taxco - reggelizés, bogarazás a Krisztus szoborhoz, majd séta és ezüst, ezüst és ezüst
2018. március 15. írta: Húsimádó

Taxco - reggelizés, bogarazás a Krisztus szoborhoz, majd séta és ezüst, ezüst és ezüst

IMG 9376

IMG 9263

Reggel én ismét hamarabb ébredtem, majd úgy gondoltam, hogy hozok Esztikének egy finom kávét a közeli boltból. Így is lett, lesétáltam a kis terünkre, majd át a zocalóra, ahol egy Oxxo élelmiszer üzletben többféle kávét és capuccinót is lehet venni. A drágám megkapta első adag kávéját, így szépen lassan, komótosan összeszedtük magunkat. Mivel a szállásunkon nincs reggeli, este pedig nem találtunk pékséget - így kerestünk egy éttermet a főtéren, ahol igazi mexikói reggelit sikerült rendelnünk. Én a blogon egyszer már kipróbáltam a Huevos Rancheros-t, amit most eredetiben, mexikói chef keze alól kaphattam meg (Ez tortilla lapon lévő sonkaszelet, rajta tükörtojás, meg sajt, meg mindenféle jó). Eszter egy Poblano-t rendelt ami gyakorlatilag egy omlett, amibe belecsomagoltak egy csomó elősütött poblano paprikát, meg kit tudja még mit. Ez az egész pedig le volt öntve egy zöld mártással, ami finoman csípett is. Mielőtt azonban ezt a két kímélő reggeli fogást megkaptuk volna, előtte frissen szeletelt papaya és sárgadinnye szeleteket kaptunk, mellé pedig kávét. Mindez egy első emeleti teraszon, a  lábunk alatt a kisváros főtere és bazilikája - hát ez tényleg egy gyönyörű nyaralás.

IMG 9232

IMG 20180314 110949

IMG 20180314 110319

IMG 20180314 110953

Ezután lementünk a térre, leintettem egy VW bogár taxit, majd megalkudtunk a sráccal, hogy 200 pesóért felvisz (és vissza is hoz) bennünket a város feletti Krisztus szoborhoz. Ezek a taxik fantasztikusak - ki van szedve belőlük az anyós ülés, a jobb oldali ajtót pedig egy madzaggal húzza be a sofőr. A városban folyamatosan jönnek ezek a bogarak, majd kapaszkodnak felfelé a macskaköves utcákon. Volt olyan taxi, ahova négy termetes asszonyság szuszakolta be magát a hátsó ülésre úgy, hogy még csomag is volt náluk...

Szóval emberünk nekiindult a meredek utcáknak, mi pedig élveztük a rallyt. Az utazást úgy kell elképzelni, hogy sofőrünk egy pedált szinte soha sem használ - ez pedig a fék. Nyomja felfelé a kis bogárnak a gázt, mert hát fel kell érni, de ha szemben jön valaki, akkor sem parázik, ugyanúgy nyomja tovább - és centikre megy el a gyalogosoktól, a szegélykövektől, a szemben lévő autóstól. Senki nem aggódik, pedig komoly manőverek vannak le és fel - nekünk pedig fülig ér a szánk, mert ilyen élményben még nem volt részünk. Az autó a szétesés határán, a futómű és a váltó annyit kap, hogy az csak na, a szélvédő tiszta repedés - de emberünk spanyolul elmeséli, hogy imádja ezt a melót, és imádja, hogy el vagyunk ájulva attól amit művel.

IMG 9378

IMG 9234

IMG 9275

Felérve frenetikus látvány tárul elénk. A szobor mérete is lenyűgöző - de az alattunk lévő város és a környékbeli táj még ezt is felülmúlja. Fotózkodunk, szelfizünk - belőjük, hogy hol van a főtér, hol lakunk, hol érkeztünk a városba - és próbálunk betelni a látvánnyal. Nem igazán lehet, mert tényleg lenyűgöző.

IMG 9265

IMG 9237

IMG 9248

IMG 9245

IMG 9263

Sofőrünk megvár bennünket, mert azért jó kis biznisz vagyunk mi neki - de hát ez egy ilyen világ. Lefelé sem nagyon használunk féket, a motorfék a leghasznosabb segítség, a kanyarokban néha szinte be is dől az autó - fantasztikus ez az utazás. A srác nagyon élvezi, hogy lereagáljuk a frappáns trükkjeit - de tényleg látszik, hogy minden szegletét ismeri a városnak. A főtéren épp egy ismerős ékszerboltja előtt rak ki bennünket, még be is kísér, és elmeséli hogy Magyarországról érkeztünk - ja a jutalék kérem nagy úr. :-)

Kicsit olyan ez a város, mint a Las Vegas - csak ott mindenhol játékgép és kaszinó van, itt pedig ugyanez elmondható, csak ékszerüzletre. Állítólag 1.000 ékszerüzlet van a városmagban, vagyis nem tudsz úgy fordulni, hogy épp ne egy ezüst boltba lépj be. Az üzletek nagyon széles skálán mozognak, de leginkább a nagyon olcsó, pár grammos, előrecsomagolt ékszerekre szakosodott boltok viszik a prímet, illetve a másik végletként a nagyon elegáns és drága üzletek sorakoznak egymás után. Iszonyú nagy a kínálat, még bennünket is lenyűgöz ez a rengeteg ezüst, pedig mi is évekig foglalkoztunk ezüst ékszerekkel - vagyis nem idegen tőlünk ez a világ.

Visszatérünk a szállásra egy óra körül, mert a szóltak, hogy szobát kellene cserélnünk. Nem túl nagy lelkesedéssel, de megnézzük az új apartmanunkat - és önként és dalolva belemegyünk a cserébe. Az új kégli legalább akkora, mint a tegnapi, de a nappaliból nyílik egy szuper terasz, ami a bazilikára és részint a zocalóra néz. Nagy duzzogva lemondunk a kis konyhánkról, amit egyébként sem használtunk eddig...

IMG 9306

IMG 9332

IMG 9339

Még egy érdekesség a délelőttről. Már a Krisztus szobornál is feltűnt, hogy rengeteg fegyveres katona és rendőr jelent meg, miután pedig beértünk a főtérre - na ott aztán volt belőlük sok csak igazán. A tér egy részét le is zárták, sőt a bazilikába se lehetett bemenni. Sejtettük, hogy valami nagy fejes érkezik - úgyhogy pihenésképpen ki is ültünk mozizni. Egy idő után érkeztek hatalmas amcsi terepjárók, egy rakás civil ruhás fószerral, akik gyorsan el is vegyültek közöttünk. Majd eltelt vagy 10 perc, amikor miden fegyveres és civil zsernyák izgalomba jött - és besuhant vagy 4-5 óriási, golyóálló üvegű terepjáró - és kiszállt belőlük VALAKI, akit már kísért is a sajtó meg a siserehad. A városka közben tökre bedugult, mert sikerül lezárni az a terecskét - ami mindent összeköt mindennel. Hogy ki volt a fószer szerintem sose tudjuk meg, de hogy politikus - az szinte tuti. Ha netalántán egy Nobel-díjas író, vagy Oscar-díjas rendező érkezett volna - akkor biztos nem lett volna ekkora hiszti, de egy becsületes, jól dolgozó politikus megérdemel ennyi figyelmet, ugye?

IMG 9316

IMG 9293

IMG 9303

IMG 9307

Ezek után még kulturálódtunk, shoppingoltunk egy keveset, majd én betoltam két taco pollo-t - mert ezeknek az illatoknak olyan nehéz ellenállni.

IMG 9317

IMG 9278

IMG 9285

IMG 9329

IMG 9327

A kiadós séta után visszavonultunk heciendánkba, pihizni egy kicsit. Eszter kiült napozni a 27 fokba, én inkább az árnyékot választottam. Nagyon szükség volt erre a feltöltődésre, mert ebben a városban le-föl mászkálni a macskakövön nem kis feladat - pláne  ami korunkban. :-)

Öt óra után azonban ismét úgy éreztük, hogy vár reánk a város - úgyhogy újból nekiindultunk. Bementünk egy rakás ékszerüzletbe, néztünk női táskákat, kendőket - szóval klasszikus shoppingolásban volt részem - de hát ez szerintem természetes. Kerestünk magunknak olyan emléktárgyakat, amiket a bőröndben el tudunk majd vinni - vagyis üzletbe be és ki. Nem panaszként írom, mert néha erre is szükség van.

Egy idő után, az est beköszöntével azonban ismét megéheztünk - és a végén a reggeliző helyünkre látogattunk el. Tök jó érzés volt, hogy ahogy az étterem előtt elmentünk, a chef és a pincérek már messziről integettek nekünk, mintha törzsvendégek lennénk. Lehet, hogy Ők is olvassák a blogomat? :-)

Amit ettünk, az megint telitalálat volt, mindkettő laktató és nagyon finom választásnak bizonyult. Eszter egy Fajitas de Pollo-ban gondolkodott, ami kellően pikáns és finoman csípős volt, én pedig egy Enchiladas Verdes-re szavaztam, ami szintén jó választásnak bizonyult. A napocska közben persze szépen eltűnt, mi még nézegettük a főtér nyüzsgését, majd kiültünk a teraszunkra - én blogolni, Eszter pedig olvasgatni.

IMG 9389

IMG 9383

IMG 9380

Holnap sajnos elhagyjuk ezt a klassz kisvárost - ami belopta magát a szívünkbe. Délelőtt visszasuhanunk Pueblába, ahol azért még megnézünk egy-két érdekességet, majd sajnos elkezdünk készülni a hazaútra. Természetesen nagyon hiányzik az egész család, a szüleink, a gyerekeink - de rég voltunk ennyire kikapcsolva a hétköznapoktól - valós és átvitt értelemben is. Tehát holnap délelőtt még egy kis Taxco, aztán vissza a kedvenc mexikói városunkba, Pueblába. Gyertek velünk holnap is, Adios!

IMG 9391

süti beállítások módosítása