Cuexcomate, Városi Panteon, majd elköszönés Pueblától
2018. március 17. írta: Húsimádó

Cuexcomate, Városi Panteon, majd elköszönés Pueblától

IMG 9573

IMG 9554

Most szombat reggel van - és az elmúlt 14 nap óta elsőként csúszásban vagyok a blogolással. Általában este, amikor hazaértünk a városnézésekből, akkor én fogtam magam, és megírtam a nap eseményeit, amit Ti otthoni idő szerint reggel már el is olvashattatok. Ez most elcsúszott, ugyanis este kilenckor még elmentünk egy búcsúvacsorára a barátainkkal - ami után már nem sok kedvem lett volna írogatni - na meg az elfogyasztott tequilla és fehér bor hatása is meglátszott volna a soraimon. Persze nem azt mondom, hogy csacsi részegen jöttünk haza, hanem csak egy pici szalon spicc volt a végeredmény.

Nos a pénteki nap. Kicsit később keltünk a szokásosnál - ezek szerint a pueblai levegő vagy a két heti jövés-menés volt olyan hatással ránk, hogy visszahúzott bennünket az ágy. Kényelmesen megreggeliztünk, majd házigazdáink tanácsára Cuexcomate volt a cél, ami állítólag a világ legkisebb vulkánja. Nagyon nem olvastunk a témának utána, beütöttem a Waze-be a helyet - és elindultunk. A cím Puebla egyik kerületében van - és amikor már azt írta a navi, hogy pár száz méter múlva ott vagyunk - akkor mondtam Esztinek, hogy sikerült megint eltévedni. Gyakorlatilag egy átlagos kisvárosi mexikói negyedben voltunk, ahol egy vagy kétszintes, lapos tetős házak szegélyezték a mértanilag megszerkesztetett utcákat. Az épületek európai szemmel talán kopottasak, színesek, de nem rendezettek - szóval olyan átlag mexikói városi utcaképet mutattak. Ja, és tök sík minden. Mi keresünk egy vulkáni kúpot, ebben a munkás negyedben - tehát tuti, hogy eltévedtünk. Ahol a navi jelezte, hogy álljunk le, ott tényleg leparkoltam, mondván, hogy majd újratervezünk. Erre meglátunk egy kisebb parkot - benne pedig egy jókora kőtömböt. Szóval csak megtaláltunk...

Kiszállunk - amit két héttel ezelőtt még nem biztos, hogy megtettünk volna. A helyzet az, hogy amikor megérkeztünk Mexikóba, akkor teli voltunk stresszel és talán félelemmel - hogy itt mindenki bennünket akar majd legyilkolászni, meg hogy itt mindenki drogos vagy drogot árul, ami sztereotípia aztán szépen lecsengett a fejünkben. Nem mondom, hogy nem vagyunk óvatosak, mert azért ugyanúgy vigyázunk magunkra, a kocsira, az értékeinkre - de azok az előítéletek, amik bennünk voltak - azok már letisztultak. Szóval kiszálltunk ebben a kerületben a kocsiból, a parkolós bácsi nagyot köszön, mosolyog - mi pedig megyünk turistáskodni. 

Mielőtt a kis vulkánt elmesélném - előtte azonban pár szót a parkolós bácsikról/nénikről. Mexikóban köztudott, hogy rengeteg a szegény ember, nincs igazándiból nyugdíj, mindenki próbál valamiból pénzt szerezni - de nem úgy hogy koldul, hanem csinál valamit - vagy elad valamit. Mindenhol, ahol autóval megállsz, odajön egy kisöreg - segít beparkolni, majd amikor elmész, akkor megállítja a forgalmat, segít kitolatni. Ezért nem kér pénzt, de ha adsz, akkor segítettél valakin - és Ő ezt örömmel megköszöni. Ez így megy az összes bevásárló központnál, a belvárosokban, temetőknél - szóval szinte mindenhol. 2-3-5 pesó ( 30-45 Ft ) - és segítettél egy helyi idős embernek. 

Tehát a vulkán. A tény az, hogy ez nem is vulkán volt, hanem egy gejzír, de ez már csak szőrszál hasogatás. Azt olvastuk, hogy amikor a spanyolok átvették a hatalmat az őslakosoktól, akkor már rég kihűlt ez a gejzír, a helyiek többnyire hullákat dobáltak bele. Most úgy néz ki a történet, hogy felmehetsz a tetejére, majd egy vaslépcsőn lemehetsz az aljára, ahol egy kis forrás szerű vizecske csörgedezik - majd megpróbálod átélni a helyzetet. Nem a világ legnagyobb élménye, de nagyon aranyos kis hely összességében.

IMG 9491

IMG 9492

IMG 9508

IMG 9499

IMG 9500

IMG 9502

IMG 9511

Ezt követően életem párjának az volt a kérése, hogy menjünk egy temetőbe. Az az igazság, hogy a drágámnak az az egyik becsípődése, hogy szereti megnézni a temetőket akár Magyarországon, akár külföldön is. Annyiban igaza van, hogy sok mindent le lehet mérni a társadalomból, abból hogy mikén viszonyulnak az emberek a halottaihoz, miként temetnek. Most beütöttem a Google keresőbe, hogy mit szeretnénk megnézni - és az egyik találat a Panteon Municipal volt. Ezt a temetőt 1887-ben építették, és mára több mint 300 műemlék sír található itt. Ami Mexikóban nagyon meglepő, az a halálhoz való viszonyuk. Ők ellentétben velünk nem félnek az elmúlástól, hanem teljesen természetesnek veszik - és például november 2-án az elhunyt szeretteiknek ételt, ital visznek - ugyanis Ők hisznek abban, hogy aznap találkozhatnak Velük. A temetőik ezért sokszor színesek, talán túldíszítettek - és ami nekünk furcsa volt például, hogy színes és csillogó forgókkal van teli az egész temető. A sírok és a kripták olyanok, mint a házaik - szintén színesek, néha túlzottan csili-vilik, talán giccsesek - és néha dőlnek jobbra-balra.

IMG 9533

IMG 9527

IMG 9531

IMG 9532

A nap harmadik etapja az utolsó belvárosi séta volt, ami egyfajta elköszönésként is értelmezhető. Egy parkolóházban ledobtuk az autót, ettünk 2-2 churrost, majd sétáltunk egy nagyot a történelmi belvárosban, vettünk még egy-két apróbb emléket, leültünk egy padra - és néztük a főtér életét. A múltkori éttermünk mellett találtunk egy másik klassz helyet, ahol megebédeltünk. Mindketten Cemitas-t választottunk, ami egy buciban tálalt húsos étel. Eszti Cemita de Pollo-t, én pedig Cemita Especial-t választottam - és most az én döntésem volt a nyerőbb. Az én szendvicsemben grillezett sertéscsíkok, ananász darabok és sajt volt - Esztikének csak csirkehús csíkok jutottak - de salsa-val már az is teljes értékű lett. Ami azonban még a főétel előtt az asztalunkra került, az egy tálban lévő szeletelt retek és egy csomó negyedelt lime. A lime-ot rá kellett nyomni a retekre - és ezt kell eszegetni, amíg nem jön a szendvics. Mindketten szeretjük a retket - de így annyira más és annyira finom, hogy azt el sem tudom mondani.

IMG 9537

IMG 9542

IMG 9544

IMG 9548

IMG 9549

IMG 9551

IMG 9561

IMG 9565

IMG 9569

Szépen elköszöntünk a belvárostól, még autóztunk egy keveset a városban ( pláza és élelmiszer üzlet, ahol szintén apróságok beszerzése volt a cél ) - majd alkonyatkor még sikerült lefotózni a pipázó El Popo-t, vagyis a Popocatépetl vulkánt - ami olyan szépen nézett ki a naplementekor. 

IMG 9573

Este pedig meghívást kaptunk a barátainktól, hogy vacsorázzunk együtt - egy nagyon klassz étteremben, ami a nap csúcspontja volt. Ez egy igazi gourmand hely, a neve: Restaurante El Desafuero. Olyan menüsort ettünk végig, olyan italokkal és olyan kiszolgálással - ami tényleg nagyon szépen lezárta ezt a napot és az elmúlt két hetet számunkra.

A bejegyzés trackback címe:

https://husimado-eger.blog.hu/api/trackback/id/tr3913747870

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gyurikutya 2018.03.18. 18:47:48

Olyan jól írsz, hogy mindig örömmel olvasom, a lelkem pihen közben. Látom magam előtt a tájat,és a fotók is nagyon jók. Köszi az élményt!

Attilajukkaja 2018.03.18. 18:56:32

Megnéztem volna azt a menüsort az El Desafueroban. :o)

Húsimádó · http://husimado-eger.blog.hu 2018.03.19. 22:13:39

@Attilajukkaja: A helyzet az, hogy tényleg nagyon szépen volt felépítve és nagyon szépen is el volt készítve az ételsor. Az előétel grillezett gombaszeletek voltak, majd egy tintahal roládot kaptunk. Ezt követően valamilyen vörös színű tengeri sügér ( 2 db ) volt megsütve sókéregben, aminek a lefilézett húsát kaptuk meg tintahalas rizzsel. Kísérőként először minőségi tequillát kaptunk fűszeres paradicsomlével, majd desszertnek jégágyon lévő finomságot kaptunk, amire kávét kellett önteni. A bor pedig olasz, száraz, fűszeres fehér bor volt. Őszintén fotózni ciki lett volna, a beszélgetés pedig nagyon jó volt - így kevesebb idő és energia maradt az ételsor fejben rögzítésére - végén pedig már az alkohol is volt némi hatással reánk.

Húsimádó · http://husimado-eger.blog.hu 2018.03.19. 22:17:09

@Gyurikutya: Köszönöm. Igazándiból magunknak szerettem volna egy útinaplót írni, de hál istennek egy csomó pozitív visszajelzést kaptam - hogy mások is élvezik a közös utazást velünk. Örülök, ha tetszett, remélem lesz még rá mód, hogy folytathassam. :-D

Attilajukkaja 2018.03.20. 10:57:25

@Húsimádó:
Hú! Ez igen! És semmi HÚS nem volt? :o)))

"fotózni ciki lett volna"
Ezt megértem! De azért sajnálom.
A múltkor voltam Budapesten egy jobb kínai étteremben, ahol már az étlapon szerepelt, hogy kérik, ne fotózzon senki. Kicsit meg is lepődtem ezen, de valahol érthető.

És én is élveztem az írásaidat!