Soha sem szerettem a nagyon végletes címadásokat, most mégis el kell dobnom a szerénységem, mert ez a hat szelet sertéstarja olyan fantasztikusan sikerült, amit csak ilyen módon tudok felvezetni Nektek. Hogy mi a titok? Na nem a pácolás, bár azzal is nagyszerű sikereket érhetünk el - hanem a sous vide. Igen, már megint ez a fránya félig francia, félig magyar ( Kürti Miklós, fizikus ) konyhai találmány, amivel ilyen csodákat lehet készíteni.

Nem ragozom túl a produkciót, íme a technológia:

Vágj 6 szelet sertéstarját, de nem legyél fukar, igencsak vastagok legyenek azok a szeletek. Legalább egy hüvelykujj vastagságú szeletek szülessenek, amiket nem sózunk, csupán mustárral kenjük be mindkét oldalukat.

Megpucolunk 2-3 vöröshagymát, majd ezeket is hasonló vastagságúra szeljük fel. Vágunk a fűszerkertünkből vagy 3 ág rozmaringot illetve pucolunk fokhagymákat is, majd elővesszük a vákuumozó gépünket. ( Ha nincs, akkor itt az ideje beszerezni, mert nem csak a sous vide-re használható, hanem a hétköznapi tartósítás világa is ki tud szélesedni ezáltal. )

Egy-egy zacsiba két-két szelet tarját csúsztattam be, majd ment még a húsok mellé 2-2 szelet hagyma és 1-1 ág rozmaring ág illetve nem feledkeztem meg a fokhagymákról sem. Úgy intéztem, hogy a húsokon ne legyen semmi egyéb anyag ( értsd hagyma vagy rozmaring ), mert azok a szuvidálás során a húsokba bele tudnak nyomódni, amik aztán olyan bénán el tudják rontani a végeredményt. Szóval vákuumozás, majd a három zacsi mehet a fürdőbe.

Úgy terveztem, hogy este 10 után kerüljenek a fürdőbe a zacskók, mert akkor másnap délelőtt tudjuk őket sokkolni. Szóval elővettem a szokásos magas falú lábasunkat, feltöltöttem vízzel az edényt, majd a sous vide rúdon beállítottam a paramétereket. 10 óra és 56,5 C. ( Ne tévesszen meg senkit, az egyik fotón még csak 42,2 C van - de ekkor még csak melegedett a víz... ) Ahogy látjátok, én egy alufólia réteggel még le szoktam zárni az edény tetejét, majd ezután szunyókálni indul a család - a sous vide rúd pedig precízen tartja az 56,5 C-os hőmérsékletet. ( Még mielőtt kígyót-békát kiáltana rám bárki, egy ilyen sous vide rúd nem egy ökör ára, nem annyira elrugaszkodott a végösszeg. )

Másnap sokkolni kellett a húsokat, amiket vagy jeges vízben kell elkövetni ( esetleg meg lehet oldani hideg víz és jégakku kombókkal is ), de én most a sima fagyasztót használtam, majd amikor már jéghidegek lettek a húsok, akkor kezdhettünk is grillezni.

A grillrácsot csutkára felmelegítjük, vékonyan átkenjük olajjal, majd a húsokat oldalanként átkérgesítjük, ügyelve arra hogy amikor átforgatjuk őket, akkor 90 fokkal el is fordítjuk a szeleteket, így gyönyörűen rácsozott lesz a tarják felülete. ( Ne felejtsünk el sózni, mert tudjátok, az elején nem sóztunk .)

Steak burgonyákkal és grillezett zöldségekkel tálalunk, majd learatjuk a babérokat a család és a haverok előtt ...  Hogy miért is? Nos az így elkészített hús már a vákuum zacskókban gyönyörűen átpuhul, de nem szárad ki. Amikor a grillrácsra kerül, akkor már csak egy rövid sütésre van szükség, vagyis tényleg csak kérget kap a hús - vagyis itt sem szárad ki, vagyis a végeredmény egy szaftos, de gyönyörűen átsült sertés tarja lesz, ami a szádban szinte elolvad.

Tehát ennyi a titok - most már Ti jöttök. :-D