Szőlőlevélben sült darált sertéshús szőlő szósszal

Kora őszi gyönyörű napsütés a sarudi kertünkben, ücsörgök és nézek ki a fejemből, közben a darazsak dézsmálják a szőlő lugasunkat ezerrel. Már annyi szőlőt ettünk, hogy lassan mérgezésünk van, borkészítéshez kevés - hát főzzünk belőle valamit. Így jött az ötlet, soha sem próbáltam, soha sem olvastam hogy lehetne csinálni - kipróbálom, a család meg kóstol, Ti meg majd leírjátok, hogy mit bénáztam.

Kezdem azzal, hogy már a múltkor is felmerült bennem ez a szőlőleveles projekt, de valahogy másfelé kalandoztam, most meg ráértem, így elkezdtem metszőollóval a nagyobb, szép és egészséges leveleket levagdosni. ( Persze arra azért gondoltam, hogy ne frissen legyen permetezve a szőlő... ) Tehát levelek levágva, mehetnek a mosásba - vagyis szépen alaposan lemosom őket a csapnál. Ha már a szőlőlevéllel babrálok, akkor leszedem a fürtöket is a gaz darazsak elől, szép kerek szemek, édes muskotályos íz - és különösen jó érzés, hogy ezek a tövek már a saját ültetésünk eredményei. Eszterrel együtt fúrtuk a földet, iszapoltuk a lukakat és gondoztuk, neveltük a szárakat, az utóbbi két évben pedig meg is hálálták a metszést és a gondoskodást. Vagyis leszedtem vagy 6-8 fürtöt, leszedtem a szemeket, Eszter pedig bevállalta, hogy napozás közben kimagozza őket. Míg ő ezzel pöcsöl, addig én csinálom a darált húsos tölteléket a konyhában.

Vöröshagyma megdinsztel a serpenyőben, mehet bele a darált sertés comb. Kevergetem, míg kifehéredik, közben sózom és fűszerezem. Bors, darált kömény, petrezselyem és fokhagyma megy a húshoz, idő közben pedig két pohárnyi rizst felteszek négy pohárnyi vízzel a kuktába főzni. Ha kész a rizs és kész a hús is, akkor összedolgozom a két anyagot. Kicsit még hagyom a tűzön, teszek bele egy marék szőlőszemet is, majd kezdődhet a szőlőlevélbe töltés.

Ez szintén nem egy gyors folyamat, kicsit hülye formájuk miatt nehézkesebb a töltögetés, de megoldom. Ahogy kész egy-egy darab, úgy jénaiba fektetem őket és mivel mi sokan vagyunk, így két edény is megtelik a húsos, szőlőleveles hengerekkel. Sütő, 180-200 C, és kb fél óra sütés.

Míg a tálakban sülnek a hengerek, addig csinálok egy szőlő szószt. Egy marék kimagozott szőlőszemet lábasba teszek, közepes lángon főzöm őket egy kanálnyi vajon, majd két alma húsát is ledarálva sűrítem a szószt. Szórok bele fahéjat, kevés szerecsendiót, főzöm és amikor már úgy érzem, hogy lassan kész, akkor a maradék kimagozott szőlőszemet szintén beledobom. Ezt azért akartam így, hogy egyrészt legyen selymes, lágy öntet, de maradjanak benne szőlő darabkák is - így komplettebb lesz a szósz.

A tálaláskor ki-ki eldönti, hogy megeszi-e a szőlőlevelet, leöntjük a szósszal a húsokat - és a szilvafa árnyékában hűsölve kóstolgatjuk az új kreációmat. A levelek ropogósra sültek, a töltelék harmonikus a szósszal - fröccsözünk, és élvezzük az életet. Kell ennél több...?