Palócleves bográcsban
A sarudi szomszédunk, Marika jóvoltából rengeteg zsenge zöldbab van a hűtőnkben, amiből mi sem természetesebb - palóclevest kell főzni, és mivel viszonylag szép idő is van, hát szabad tűzön, bográcsban készül a finomság.
Be kell vallanom, még sohasem készítettem palóclevest, sőt én a zöldbabot is mindig tisztességes távolságból figyeltem - de hát szeretnék nyitottabb lenni sok, eddig általam kevésbé szeretett alapanyaggal - így kipróbáltam, és nagyon ízlett is a végeredmény.
Gyakorlatilag a bográcsban előkészítettem egy sima sertés pörkölt alapot, vagyis zsíron megpirítottam vöröshagymát, majd szegedi piros paprikával összedolgoztam az egészet. Jöttek a kockára vágott sertés comb darabok, vártam, míg megfelelő pörzs réteget kapott minden kocka. Ekkor ledarált friss zöldpaprika következett, majd egy kis lével felengedtem a pörköltet. Fűszerezés, majd addig főztem a húsokat, amíg elkezdtek puhulni, de még csak kezdtek. Ekkor jött a feldarabolt zöldbab, és megint egy kis víz - így már a hús és a zöldbab együtt puhul tovább. Van idő egy kis fröccsözésre, majd kóstolgatás, finom fűszerezés: petrezselyem, kömény, még egy kis só, bors, és amikor már kezd a bab is puhulni - akkor jöhet a burgonya. Olyan ez, mint amikor bogrács gulyást készítünk, tehát nem egy nagy durranás. Gyakorlatilag már a célszalag közelében vagyunk, készítünk egy tejfölös habarást, bedolgozzuk a levesbe, rottyan egyet-kettőt - és már lehet is tálalni.
Friss fehér kenyér, jéghideg rozé fröccs és aki nem szégyelli, az akár kétszer is szedhet. Igazi őszi délután a családdal, a kutyákkal - kell ennél jobb?
