Elköszönés Helsinkitől (Seurasaari skanzen), kompozás és megérkezés Tallinnba
2020. augusztus 06. írta: Húsimádó

Elköszönés Helsinkitől (Seurasaari skanzen), kompozás és megérkezés Tallinnba

Image00002

Sajnos ez a nap is elérkezett. Péntek van, lassan végéhez érkezik a helsinki utazásunk - de hál' istennek a gyerekektől még nem kell elköszönni, mert úgy terveztük meg a nyaralásunkat, hogy még egy hétvége nekik is beleférjen. A terv az, hogy mi délelőtt még elmegyünk egy rövid kirándulásra, Fru és Vik még dolgozik egy kicsit, majd mi kora délután kompra szállunk, Ők pedig egy kicsivel később szintén átkompoznak Tallinnba utánunk.

Nos kényelmesen megreggelizünk, közben mindenki pakolássza a csomagokat, szép lassan készülődünk. Nem kell sietni, a komp csak kora délután indul - vagyis ráérünk. Már jócskán elmúlik 11 óra, mire az összes csomag az előtérben várja az utat - mi pedig elkezdjük lecipelni őket. A kisbuszt a közelben egy fizetős helyen hagytam, lazán bepakolunk - de sokkal kevesebb a cucc, mint amikor érkeztünk, úgyhogy pár perc alatt végzünk. 

A mai kirándulás helyszíne: Seurasaari sziget és szabadtéri múzeum, skanzen. Maga a sziget gyakorlatilag autóval vagy busszal is megközelíthető, nekünk kb 15 perc autózás kellett hozzá. A szigetre egy fából készült gyaloghíd vezet be, de a sziget bejárata előtt 2 órát lehet ingyen parkolni - majd jöhet egy kis séta.

Image00001

Image00003

A sziget északi csücskén jutunk át a hídon, majd eligazító táblák és pénztár fogad bennünket. Lehetne jegyet venni a skanzen épületeinek a megtekintéséhez, de mi úgy döntünk, hogy ennyire nem fogunk elmélyülni a finn népi építészetben, hanem inkább csak egy könnyed sétát, bámészkodást tervezünk. Elindulunk, a nyugati part mentén déli irányba, majd csak egy régi épületet találunk, aztán átfordulunk a keleti part felé - és rájövünk, hogy inkább azon a részen kellett volna kezdeni a sétát. Ettől függetlenül a nyugati rész is nagyon érdekes - a helyiek ezt is lazulásra, piknikezésre használják, ami azt is jelenti, hogy elég sokak jönnek-mennek, de a parton is pezseg az élet.

A sziget kb felénél fordulunk keleti irányba - majd tényleg belefutunk a tényleges skanzenbe. Mondanom sem kell - de a fotókon is látjátok - hogy csak faházak alkotják a szabadtéri múzeumot, de hát a kőből épült házak nem is nagyon voltak jellemzőek a finn építészetben száz, kétszáz évvel ezelőtt. Szebbnél szebb épületek mellett megyünk el, van itt eredeti kis templom, szélmalom, különféle gazdasági épület, füstölő/tartósító ház és természetesen egymást váltják a korabeli lakóházak is. Kicsit lehet, hogy meg is bánjuk, hogy nem vettük meg a belépőket, mert látjuk, hogy a házaknál népviseletbe, vagy "korhű" ruhába öltözött fiatalok tájékoztatják a betérőket - de már ahhoz fáradtak vagyunk, hogy vissza menjünk a pénztárhoz - úgyhogy elengedjük ezt a vonalat. Tök jó egyébként így is sétálni, nagyon hangulatosak az épületek, sok mindent így is el tudunk róluk olvasni - a sziget pedig a természeti környezetével eleve megkapó. Közel egy órát mászkálunk, megcsodáljuk a szabadon rohangáló, de nem is túl félős mókusokat, majd megkeressük a kisbuszt - és mily csoda, meg is van. 

Image00006

Image00005

Image00007

Image00011

Image00009

Image00010

Image00008

Image00012

Image00004

Image00013

Autózunk még egyet a városban, de az irányt eleve a kikötő felé veszem, mert meg szeretném nézni, hogy konkrétan honnan fog indulni a komp. Gondolkodunk még azon, hogy ha marad idő, akkor az Uszpenszij templomot csak megnéznénk belülről is, de látva az idő múlását - ezt is elengedjük. Most egy másik hajótársasággal (Eckerö Line) megyünk majd át az öblön, így náluk a becsekkolás is másabb - beállunk a sorba, elintézzük az adminisztratív dolgokat - majd várjuk a kompot.

A komp be is fut, gyakorlatilag szinte az autónk mellé... A kisbuszunk mellett áll egy kamion, ami mellé becsorog egy bazi nagy hajó, amiből csak azt látjuk, hogy a víz felett van vagy 6-7 emelet - vagyis ez sem kicsi. Elkezdődik a kiürítése a hajónak, ami azt jelenti, hogy több szinten özönlenek ki a személy, teher és egy járművek - na meg a sok gyalogos is. Uncsinak tűnhet, de így második alkalommal még mindig izgi dolog.

Image00014

Végre mi jövünk, üres a komp, elindulunk mi is. Mi ezzel a kis autóval egy fém rámpán megyünk fel kb vagy két emeletnyit, ami akár para is lenne, de nincs idő parázni, haladni kell ezerrel. A hajó gyomrában fiatal srácok terelgetnek bennünket - igencsak sűrűn állunk egymáshoz képest a többi autóval. Az egyik srác nagyon megdicsér, amikor rájön hogy magyarok vagyunk. Tökös dolognak érzi, hogy idáig elautóztunk - de olyan szinten, hogy amikor elindulunk a kompól kifelé, akkor oda is jön hozzám és megveregeti a vállam, majd eldarálja, hogy imádja Budapestet és a magyarokat. Őszintén jól esett, ilyenkor is jó magyarnak lenni...

Most induláskor egyből kimegyünk a tetőteraszra - a szemünkkel elköszönünk a várostól amit őszintén mi megszerettünk. Elhagyjuk a part menti kisebb szigeteket, kiérünk a nyílt vízre - mi pedig lemegyünk az alsóbb szintekre mászkálni, shoppingolni, bámészkodni. Itt is vannak különféle éttermek, bárok, kávézók, rengeteg játékautomata van mindenfelé - a pia bolt pedig dugig italokkal és vevőkkel egyaránt. Na mi sem jövünk ki üres kézzel, azért mi is veszünk ezt-azt, mert hát azért az itthoniakat is meg kell majd vendégelni valamivel...

Image00015

Image00016

Image00017

Tallinnba érkezve a kisbusszal egyből a szállás felé vesszük az irányt, ami persze nincs is messze, mert tudatosan az Old Town-ban kerestem apartmant, hogy ne kelljen sokat mászkálni majdan. Egyből érzékelem, hogy egy kicsit visszaértünk kelet Európába, mert itt már a városban is mindenki jobban pörög, letolnak az autóval bennünket - mire az apartmanhoz érünk, már kétszer rám is dudálnak... pedig nem vagyok egy tökölős fajta. Az apartman olyan, mint a fotókon - igazi régi fa épület (legalábbis kívülről) - belül pedig igényesen felújított. A busszal beállunk a védett belső udvarra, ahol még kis parkocska, fák is vannak - ami majd jól is fog jönni az esti beszélgetésekhez.

Image00021

Image00018

Image00020

Image00019

Kipakolunk, kicsivel később Viktorék is megérkeznek - és ismét együtt a család. Késő esti sétát teszünk a környékünkön, de nem megyünk messzire - mert lesz rá két teljes napunk úgyis. Találunk egy klassz, romkocsma jellegű, kicsit oroszos, kicsit észtes helyet - ahova beülünk egy sörre, és ahol még maradunk is egy jó darabig a kerthelyiségben.

Image00027

Image00023

Image00025

A hely és a közönség is kettős, nagyon érződik az orosz "nagytestvér" erős hatása nem csak erre a helyre, hanem az emberekre is. Sokan úgy beszélnek mint a finnek - és a két nép nagyjából meg is érti egymást - de nagyon sokan oroszul dumálnak - és egy kicsit a viselkedésen, az öltözködésen is ez a kettősség érzékelhető. Velünk mindenki nagyon kedves, szerintünk fogalmuk sincs, hogy honnan jöhettünk - volt olyan kis asztaltársaság ahol tisztán azt lehetett érezni, hogy azt hallgatták, hogy milyen nyelven karattyolunk ( amit az én kis családom nem is szokott túl csendesen folytatni... )

Image00022

Image00026

Image00027

Image00028

Szóval nagyon élveztük a helyet - aminek igazándiból rendes bejárata nem is nagyon volt - de amit mi a végén éjfél után hagytunk el. 

Szombat és vasárnap vár ránk még két klassz nap Tallinnban, gyertek akkor is velünk.

Image00029

Előző poszt                                                           Következő poszt

süti beállítások módosítása