FőzdeFeszt - avagy egy sörfesztivál margójára II.

Ismét itt vagyok, itt áll az asztalon a Hatujjú búzasör, megvan az itiner - úgyhogy emlékezzünk: folytatom az előző posztot.

A következő helyszín szintén közel volt a bázisunkhoz, mindig sokan álltak előtte - és róluk már korábban is hallottam valamicskét. Ez a társaság a Fóti Kézműves Sörfőzde. Hoztak vagy ötféle sört, mi ott ittunk belőle kettőt, egy pedig vár a hűtőben, hogy megízleljük.

Sörapu Narancsos-Mézes Gyömbérsöre: Félbarna, szép testű láger enyhe komlózással, mézzel, narancshéjjal és valódi gyömbérrel. Különleges ízvilágának köszönhetően a hölgyek is előszeretettel fogyasztják. Alkohol 4,5 %, Balling 14°.

( Balling ° - A sörlé erjesztés előtti szárazanyagtartalmát jelölő mértékegység. A világos sörök alkoholtartalma kb. 1/3-a, a barna söröké pedig 1/4-e a sörös palack címkéjén feltüntetett B°-nak. )

Hamumurappi Gold +21: A sörfőzde legerősebb söre. Félbarna, testes és intenzíven komlózott szűretlen hopláger. Színe a hosszas forralásnak és egy kevéske karamell-malátának köszönhető. Alkohol: 8%, Balling 21°.

Ismét egy sörfőzde, amelyről már hallottam korábban is: Legenda Sörfőzde.

Hoztak vagy 10 féle sört - gyakorlatilag az estét akár itt is el lehetett volna tölteni, annyi választék volt. Én itt is két fajtát akceptáltam, egyet pedig hazahoztunk ( lsd az első képet: Six Fingers ). Szóval ittunk egy Pokerface APA-t, ami egy amerikai stílusú Pale ale, száraz, ennek ellenére gazdag déligyümölcsös ízvilággal. A második a James Brown Ale, egy amerikai stílusú, mély barna, egészen száraz, komlós, pörköltes ízvilágot képviselő felsőerjesztésű sör.

Közben kezdett esteledni, kóstolgattunk rendesen - persze az előzőekben leírt söröket nem csak én ittam, ez kérem csapatmunka volt - ettünk még sült kolbászt, perecet és miegyebet, de kezdtünk kifáradni is. Ja közben érkezett segítség, kiugrott az unokatesóm és a fia, aki nagy olvasóm ( cső Gábor ), de nem maradtak sokáig, mert a szombat esti buli azért elmaradhatatlan. Szóval kezdett fáradni a csapat, lassan indulgattunk. Amikor érkeztünk, akkor a Szabó Ervin téren láttunk egy ismerős sörfőzdét, akiket már a tavalyi Budavári Sörfesztiválon már leteszteltünk - úgyhogy az utolsó, elköszönő poharat náluk ittuk meg. A Gyertyános Sörfőzde egy miskolci manufaktúra, olyan meggy sörük van, amit még az én feleségem is szívesen megiszik - pedig Ő nem is szereti a sört. Szóval különleges, gyümölcsös ízeket kreálnak. Tehát itt várt ránk egy-egy pohár Hámori meggy, Hámori banán és Hámori keserű csoki.

Visszatérve a rendezvényre: mindannyiunknak nagyon tetszett, átlátható, élhető méretű volt - talán egy kis színpad hiányzott, ahol élőben mehetett volna egy-két kis koncert, illetve nekem hiányzott az üveg pohár - mert ez a műanyag söröspohár ehhez a színvonalhoz szerintem kevés. Tudom, hogy nem egyszerű történet, de aki idejön, az biztos szánna pár száz forintot egy emlék sörös pohárra - és akkor már meg is oldódott a probléma. ( Példa erre számos borfesztivál, tehát meg lehetne oldani )

Szóval tök jó volt, csak kevés egy délután erre a sok sörre és sörfőzdére. Jövőre három napra megyünk?