Prágai gasztró- és sörtúra II.
Folytatva a cseh fővárosban tett látogatásunk sztoriját: a második nap szép napsütéses őszi idővel indult. A terv az volt, hogy az estéhez hasonlóan az óvárosban és a Károly hídon sétálgatunk, aztán majd lesz valahogy. 22-es villamos, három megálló - és ott is vagyunk a Vencel téren.
Nappal már nem annyira hangulatos a Vencel tér, bár a tér közepén árusok és kis faházak sorakoznak - mégis hiányzik valami a feelinghez. Nézelődve a kolbászsütők és egyéb pavilonok előtt, az egyik sajtárus lány felvidéki akcentussal megszólít bennünket, üdvözöl, és mosolyogva ösztönöz, hogy kóstoljuk meg a sült sajtjait. Hát lehet ennek ellenállni? Míg Ő csivitel, addig is jár a keze: a formás füstölt sajtokat egy platnin felhevíti, majd egy-egy szelet kenyérkére teszi, mi pedig csemegézünk. Az íz olyan, mint az itthoni árult parenyica sajtok íze, vagy ilyen sajtokat lehet venni a Krakkóba vezető utak mentén - szóval ismerős az íz és illat, de így forrón, lágyan nagyon különleges. Sőt a lány előveszi a "főnök úr" saját sajtját is - az talán még ízesebb, jobban olvad. Elköszönünk, és sétálgatunk tovább.
A mai világ korszerűsége, furcsasága hogy most már nem térképet szorongatunk a kezünkben ( na jó Eszter azért forgatja néha az útikönyvet ), hanem Viktor a telefonján Google térkép és gps segítségével irányít bennünket a kis utcácskákban, sikátorokban. Kiérünk a főtérre, eszméletlen tömeg és több száz náció kakofóniája vesz körül bennünket, mindenki fényképez ( hagyományos géppel, okos telefonnal, tablettel !!! ), külön figyelnünk kell, hogy el ne veszítsük egymást vagy Ádámot.
A tér különböző pontjain utcazenészek, zenekarok, de nem olyan vérszegények, mint az itthoni "tehetség kutató" műsorokban szereplők, hanem vérbeli jazz, dixi és egyéb műfajok keverednek itt. "Kultúr" program a Salvador Dali kiállítás megtekintése: nagy öröm számomra, hogy a srácaink saját igénye volt a kiállítás megnézése - mi pedig "engedtünk az erőszaknak". Persze ez egy grafikai, kisplasztikai tárlat, nem festményekről van szó - de aki szereti az öreg munkáit, annak nagy élmény.
Na az izgalmakat le kell hűteni, irány egy serfőzde. Kis téblábolás, majd megtaláljuk a helyet, ami nekünk való: Pivnice Stupartska ( http://www.pivnicestupartska.cz ). Mivel csak sörözni akarunk, így leterelnek bennünket az alagsorba, ahol a lépcső alatt ott a serfőző berendezés - majd már kérjük is a megérdemelt söröket. Kóstolgatjuk a világos és sötéteket, majd jön egy nagyobb és hangos olasz csoport, mi pedig szedjük a sátorfánkat.
Cél a Károly híd, közben csokibolt és ajándék vásárlás az otthoniaknak, majd a forgataggal együtt ott állunk a Károly hídon. Ádám tobzódik a hajók látványában, mi egymást és a látványt fotózzuk, élvezzük a bábeli zűrzavart.
Pár évvel ezelőtt Eszterrel kettesben voltunk Prágában, akkor találtunk egy klassz kis éttermet, ahol én feladtam a harcot a sétával, majd a teraszon leülve közöltem, hogy én innen el nem megyek, amíg sör van - tehát maradok. Na azért egy idő után csak elindultunk, most pedig kitaláltuk, hogy ezen a helyen eszünk valami egyszerűt - ja és iszunk sört. Kb 20 perces séta és keresgélés után csak megtaláljuk az ominózust helyet, de mivel már így délután hűvösödik, beülünk az étterembe, nem vállaljuk a kerthelyiséget. Az étterem neve: Restaurace Černý orel ( https://www.facebook.com/pages/Restaurace-%C4%8Cern%C3%BD-orel/436587873046038 ). Kellemes belső tér, jó fej középkorú pincér, aki nagyon megörül, hogy magyarok vagyunk, majd sör és kaja rendelés. Itt is iszunk világos és barna söröket is, itt Budweiser csapolt sörök kerülnek az asztalra, na nem a gyökér amerikai másolat, hanem igazi helyi cseh csoda.
Eszter és én egy-egy könnyű gombalevest kértünk, Ádámnak sonkák, kolbászok és torma válogatás érkezik, Viktor egy gyönyörű camembert sajtos csodát kapott, rajta erős paprika, hagyma és öntet, Tomi pedig egy hideg aszpikos diszósajt szerűt rendelt, szintén rengeteg hagymával, savanyú öntettel. Friss kiflikkel és hideg sörökkel lekísértük a könnyű ebédkénket, pihiztünk egy kicsit és élveztük a hely hangulatát.
Mivel mindenki nagyon fáradt, úgy döntünk, hogy felszállunk a csörömpölős piros villamosra, és a szálláson pihizünk egy nagyot. Eszter kiolvassa, hogy holnap mit fogunk látni, mi fiúk kockulunk, szundikálunk a szobákban, majd este felé csak a gasztronómia kedvéért lemegyünk vacsorázni.
A hely gyakorlatilag a szomszédban van, egy utcányi séta, és egy igazi cseh kiskocsma fogad bennünket: Restaurace Pod Viktorkou ( http://www.podviktorkou.cz/index.php/en ): itt is füstölnek a helyiek ezerrel, de az étterem vége nemdohányzó rész. Csinos és jó fej leány intéz itt mindent, csapol, pincérkedik - de pörög a hely rendesen.
A kaja kiváló, knédli és marhaszelet hagymával, darált sertés hús kisütve burgonyával, rántott csirke krumplipürével illetve sertés oldalas lesütve. Nem egy kímélő vacsora, de lazítjuk a jófajta helyi sörökkel - sőt utána még sétálgatunk is egy kicsit, majd otthon előkerül a hazai szilvapálinkánk, csak úgy elalvás előtt.
Folyt. köv. :-)
Ja és nem elfelejteni, a blogok legújabb gyűjtőhelye:
