Fazer, Vantaa, Prisma, séta Helsinki belvárosában és vacsorára sült csülök
2020. július 24. írta: Húsimádó

Fazer, Vantaa, Prisma, séta Helsinki belvárosában és vacsorára sült csülök

Első nap

Image00012

Image00022

Reggel egy kicsit szomorkás napra ébredtem, a család még szunyókált - majd elkezdtem főzni egy rakat kávét a családtagjaimnak. Gondoltam, most nem csak Eszteremet, hanem az egész csapatot így ébresztem - majd ez a szokás az egész út alatt meg is maradt. Szomorkás volt a reggel, mert konkrétan esett odakint - de ezen én személy szerint nem lepődök meg, mert annak idején nekünk még Egyiptomba is sikerült esőt varázsolnunk, miközben ott ez majdnem csoda számba megy. 

Image00002

Image00001

Szóval szép lassan felköltöttem a családot, kreáltunk egy közös reggelit, majd Viktorék javaslatára becéloztuk a Fazer csokigyárat. Ezt a céget kb úgy kell elképzelni, mint az osztrák sógoréknál a Milka-t - vagyis ez egy nemzeti kincs, ez egy fogalom. A gyerekek próbáltak online becsekkolni egy tárlatvezetésre, de sajnos későn kapcsoltunk, és erről lemaradtunk, de ettől függetlenül elmentünk a bemutató termükhöz, ami nem meglepetés, de egy park kellős közepén áll, egy ultramodern épület, ami gyakorlatilag a shop és a bemutató terem. Leparkoltunk, majd benn tébláboltunk, vásárolgattunk, élveztük a látványt és az építészeti ötleteket. 

Image00011

Image00010

Image00003

Image00005

Image00004

Image00009

Image00007

Image00008

A Fazer csokigyár egyik különleges terméke egy csokitojás, amiből mi is hoztunk egy csomót ajándékba - és ennek az édesség különlegességnek az a főbb jellemzője, hogy egy igazi tojáshéjban van a csoki, a tojást szó szerint meg kell törni, majd a csokit el kell majszolni. Ez a csoda úgy készül, hogy az ügyes finn versenyzők a tojáson ejtenek egy pici lukat, a tojást kiszívják, a héjat fullra lefertőtlenítik - majd a lukon keresztül csokit pumpálnak a tojás belsejébe. (A cégnek van egyébként egy óriási pékhálózata is, így a sok tojás fehérje és sárgája nem megy veszendőbe... )

Fontos dolog azonban, ha finn csokoládét veszel, akkor arra figyelj, hogy a termékben van-e salmiaki vagy lakritsi - mert drága vendéglátóinknak ez a nagy becsípődése. Ez a cucc gyakorlatilag a nálunk csak medvecukornak nevezett, barna, spéci ízvilágú történet, amit a mi drága finnjeink szeretnek mindenbe belepakolni - így rengetegszer a csokiba is belecsempészik. Nem mondom, hogy drámai a helyzet, mert néha nagyon finom tud lenni - de azért vannak meredek íz ötletek is időnként...  :-D

Image00006

(De ha már erről írok, akkor meg kell említenem a finnek jellegzetes italát, a Salmiakki-t is, ami egy 32 %-os likőr, és amit ezek a rendes és aranyos emberek nagyon szeretnek inni - és amiről meg vannak győződve, hogy nagyon finom... Nos ezen már lehetne vitázni, ez a dolog nagyon megosztja az embereket. Lényeg a lényeg, hogy a finneknek ez olyan, mint a szauna, vagyis a kultúrájuk része. )

Csokikkal megpakolva autóztunk tovább a gyerekek vantaa-i lakására, ami egy pici kis lakáska, de amit csak rövid időre béreltek ki, ugyanis a jövő hónaptól még északabbra, Oulu-ba fognak költözni. Az autóból felcipeltük a kajákat, piákat, ruhákat és miegymást, amit az őshazából hoztunk - és természetesen akkor szakadt legjobban az eső, amikor cipeltük be a dobozokat. Mondanom sem kell, hogy szénné áztam pár perc alatt, de a lakásban azért sikerült egy kicsit leszárítkozni. A vantaa-i utazás célja nem csak az volt, hogy megnézzük, hogy hol lakik a két fiatal, hanem a bicajukért is mentünk - ugyanis Esztivel kitaláltuk, hogy majd Helsinkiben mi szeretnénk egyszer-kétszer tekerni is, ha lehet. Szóval bedobtuk a két bicajt, majd mentünk a Prisma-ba bevásárolni. A Prisma a finneknél kb az, mint nálunk az Auchan, Cora, Interspar, ... szóval egyfajta hyper. Úgy gondoltunk, hogy ebben az esős, kaka időben túlesünk a heti bevásárláson - aztán egész héten elkerülhetjük ezeket az általam utált üzleteket.

Első meglepődésem az volt, hogy senkin sem volt maszk - viszont rengeteg helyen lehetett kezet fertőtleníteni. A maszk már csak azért is indokolatlan szerintem, mert a finn rokonok eleve 1,5-2 méter távolságra vannak mindig egymástól - és ez tök független a vírus helyzettől. Tavaly, amikor jyväskylä-ben voltunk, akkor még a liftből is kiszállt egy kedves néni, mert úgy érezte, hogy túl közel lennénk egymáshoz - pedig akkor még a covidról nem is hallottunk. Szóval shoppingoltunk, de elsősorban anyuéknak szerettük volna megmutatni, hogy milyen az itteni kínálat, mi mennyibe kerül, miben is másabb egy finn hyper mint egy magyar.

Mire a bevásárlással végezünk, végre az idő is kezdett egy kicsit barátságosabb lenni - így ledobtuk a kocsit, majd nyakunkba vettük a belvárost, egy felfedező sétát terveztünk így kora délután. Mivel a szállás tényleg a belvárosban volt, így pár perc alatt a Kampii Centernél és a csend templománál voltunk, ami egy modern tér közvetlen közelében fekszik. Mivel most csak ismerkedtünk a várossal, így csak kívülről néztük meg ezt a különleges, kortárs építészeti remeket, majd elsétáltunk a robosztus, de lenyűgöző főpályaudvarhoz is, amely a BBC szerint a világ  tíz legszebb vasútállomásai között szerepel, és ami 1862-ben épült. 

Image00014

Image00012

Image00013

Image00015

Image00016

Image00017

Image00018

Image00019

Innen átsétáltunk ismét egy nagyon modern épülethez, ami a Central library Oodi nevet viseli - és gyakorlatilag könyvtár, kiállító hely és kulturális központ. Sajnos az épület már be volt zárva - ami miatt apukám volt nagyon elkenődve, mert szeretett volna valami kézzelfogható térképet beszerezni -, de természetesen ide is visszajöttünk később... Az épület, a környezete, az előtt lévő park lenyűgöző - kicsit úgy érzetem itt magam, mintha Párizs valamelyik modern negyedében és parkjában lennék. A pázsiton rengeteg vadlúd család szambázott le és alá, a finn srácok gördeszkáztak, kosaraztak, a kerékpárúton pörgött a tömeg - szóval a helyiek életvitelszerűen használják a várost. 

Image00022

Image00020

Image00027

Image00021

A könyvtár épületével szemben áll egy hatalmas lépcsősor tetején a finn parlament, mellette talán koncert terem, a másik irányban pedig irodaházak, utak és parkok. Külön érdekesség, hogy az utca szintjétől lejjebb, egy kvázi árok részben fut egy széles gyalogjárda és egy kerékpárút, amely így a város forgalmától és zajától mentesen visz haza bennünket a lakáshoz. Ez a kis délutáni séta közel 3 km volt, amit a szüleim lazán letudtak - egyedül annyi bajuk volt, hogy mi és a fiatalok nagyon loholunk...

Image00024

Image00023

Image00025

Image00026

Image00028

Az apartmanban közben már kiengedtek az Egerben fehérborban és fűszerekben előpárolt csülkök, amiket már csak le kellett sütni. Természetesen a húsokat eme blog írója, maga a Húsimádó készítette elő a távoli Finnországban élő ifjúságnak, majd a lesütés után a család apraja és nagyja nekiállt a pusztító művelethez. Természetesen itt már szisszentek hazai sörök is, bontottunk egy palack Vana Tallinnt is, majd jött az estébe hajló kártya parti is. 

Image00029

Image00030

 

Előző poszt                                                                          Következő poszt

 

süti beállítások módosítása