Tárkonyos csirkeragu leves

Tegnap este nagyobb csapat, a barátaink jöttek el hozzánk bulizni - ami nálunk mindig azt jelenti hagyományosan, hogy eszünk és iszunk is rendesen. Az esti menü tárkonyos csirkeragu leves volt, utána hortobágyi húsos palacsintát ettünk, illetve volt aki gombásat kért és kapott, ezt követte Eszter almás sütije, éjfél után pedig friss ( !!! ) pogácsa készült.

Aki rendszeresen olvassa a blogomat, az már ismeri, hogy nagyon szeretem, szeretjük a tartalmas, lehetőleg húsos leveseket - mely körben vezető helyen áll az ilyen típusú raguleves. Úgy gondoltam, hogy késő délután a teraszon még kinn tudunk üldögélni, majd utána jó lesz bejönni egy forró levesre a nappalinkba - és ez így is lett. Lecsúszott egy-két finom pálinka, ment a világmegváltó duma, majd bejöttünk a hűvösből - és mindenki elolvadt a finom leveskémtől. Hogyan készült?

Három fej hagymát géppel feldaraboltam, majd vajon megdinszteltem egy nagyobb lábasban.( Mivel több mint 10 emberre kellet főzni, így a mennyiségek egy kicsit szokatlanok voltak - de csak megoldottam a feladatot. ) Utána jött egy kis liszt, simára keverés, és következtek az apróra darabolt csirkemellek. Hagytam, hogy kifehéredjenek a húsok, majd felöntöttem húslevessel és vízzel az egészet. Vártam, hogy főljön egy kicsit a leves, jöhetett a petrezselyem gyökér, a karalábé, majd só, bors és a friss tárkony apróra vágva. Ismét főzés, és amikor már majdnem megpuhult a hús, érkezhetett a feldarabolt répa halom. Kóstolgatás, némi petrezselyem zöldje, még egy kis bors, majd tejszín - és kész is az első fogás.

Ahogy írtam, érzésem szerint mindenkinek bejött a forró, gőzölgő leves - mindenkit egy kicsit átmelegített, jöhetett a következő fogás...