Krakkó - a látvány és az ízek városa
Az elmúlt hétvégét ismét Krakkóban töltöttük - lassan felnőtt gyermekeink társaságában. Néhány fotóval és egy-egy étellel, illetve hellyel mutatom meg, amit mi láttunk és éreztünk ebben a gyönyörű városban.
Íz utazásunkat kezdjük már magával az odaúttal, ugyanis mindig, amikor utazunk, már Krakkó előtt a hegyekben figyeljük a sajtárusokat, akik hagyományos Oscypek nevezetű, hegyi juhsajtot árulnak az út mentén - amit mi nagyon-nagyon szeretünk. Formáját tekintve többnyire henger alakú, olyan, mint a mellékelt fotón, de árulnak kisebb méretű, rombusz alakúakat is, illetve vékony csíkokat is, amelyek egy-egy kötegben vásárolhatók. Már a Krakkóba érkezés élményét erősíti, hogy útközben is falatozzuk a füstölt, aranybarna sajtokat.
Az út és a megérkezés nagyon csapadékosra sikerült, de nem tartott bennünket vissza, hogy ernyőkkel felszerelkezve, de nyakunkba vegyük a várost. Mivel a hideg és a csapadék komoly párost alkotott, így az esti séta kocsmáról-kocsmára zajlott - míg a közbülső időben élveztük a város nyüzsgését, a fényeit - majd egy-egy ital mellet átmelegítettük magunkat.
A másnap reggel már kicsit vidámabban indult, hideg volt -de legalább nem esett. Ismét nyakunkba vettük a várost, besétáltuk a zsidó negyedet - megnéztük a helyet, ahol majd a vacsoránkat tervezzük. Végig baktattuk a belvárost, majd a régi törzshelyünket kerestük - ahol autentikus lengyel ételeket szoktunk enni - de némi csalódással láttuk, hogy a design nagyon megváltozott, kicsit "trendibb" lett, így tovább keresgéltünk. Találtunk is egy klassz kis kifőzdét a posztócsarnoktól kb 200 m-re, melynek neve Pierogarnia Krakowiacy. Nincs őrült nagy kínálata, de ami van, az nagyon finom, igazi helyi étel, a belső kialakítás pedig magáért beszél. Mi háromféle pirogot ettünk ( káposztás, sonkás és túrós ), előtte forró zurek illetve sütőtökleves volt a bevezető. A napokban ennek hatására már el is kezdtem készíteni a zurek alapját képező rozsliszt alapú kovászt, illetve már a konyhában ott várakozik két sütőtök, hogy ízletes leveske szülessen belőlük.
A szívet és lelket felmelegítő ebéd után ismét séta, nézelődés és kulturális feltöltődés következett, vagyis amit ennyi idő alatt meg lehetett nézni a belvárosban, azt útba ejtettük. Esteledett, így visszatértünk a zsidó negyedbe, ahol a szállásunk is volt - és elmentünk a Szeroka téren lévő Szara étteremhez, melyet szüleim ajánlottak. Mi már ettünk egyszer-kétszer ezen a téren, voltunk az Ariel és az Ester éttermekben is, de anyuék azt mondták, hogy a Szara Kazimierz olyan megkapó volt számukra - hát próbáljuk ki.
Nos nem csalódtunk, sőt. Ezen a helyen olyan családias, de vérprofi hangulat és személyzet fogadott bennünket - hogy le a kalappal. Lengyelországban egyébként is nagyon szeretik a magyarokat közös történelmi szálaink kapcsán, de ezen a helyen túl ezen nagyon szenzitíven észrevették, hogy legnagyobb fiunk "kicsit más", és olyan finoman és kedvesen álltak hozzá, amit kevés helyen tapasztaltunk eddig. Az ételek különlegesek és kiadósak voltak, a kiszolgálás pedig abszolút profizmust mutatott.
Az ételek?
- Parajjal töltött csirkemell, kecskesajttal és dióval tálalva provence-i mártással és burgonyával
- Bélszín párolt a mogyoró és a szilva mártással sült burgonyával ,egy öntöttvas vízforralóban tálalva
- Báránycomb chevre mártással és burgonya gratinnal
- Párolt bárány, sült-párolt zöldségekkel, mártással tálalva kuszkusz tészta gombócokkal, egy öntöttvas vízforralóban tálalva
- Bélszín steak tölgyfa deszkán tálalva, rakott hasábburgonyával
És ami számunkra utólag derült ki: bár nincs Michelin csillagja az étteremnek, azonban azon kevés kelet európai éttermek egyike, akiket a Michelin Guide ajánl az utazóknak. Szóval mindenkinek bátran ajánlom úgy, hogy anyagilag sem ijesztő a történet.
Másnap reggel gyönyörű napsütésre ébredtünk, megettük a helyi péksütikből és sonkákból és sajtokból álló reggelinket, majd nekiindultunk a Wavelnek, ami a város felé tornyosuló monumentális vár és benne a katedrális. Amit lehetett, azt itt is megnéztük, bár komoly helyzeti előnyt jelent számunkra, hogy már nem először járunk itt, így inkább a finomságokra szorítkoztunk. Azért itt is leültünk egy kicsit pihegni, ami azt jelentette, hogy a lányok kipróbálták a forró sört. Ez egy helyi specialitás, ami hasonlóan készül, mint a forralt bor, csak sör az alapja. Hát, na... Én maradtam a jó hideg Zywiec mellett - és én jártam jobban. Szóval tűzforrón sört inni, benne szegfűszeg meg miegymás - nos nem az én világom.
Délután mentünk annyit, mint egy hosszútávfutó - szerettünk volna mindent megmutatni a srácoknak, úgyhogy az esti vacsora már csak apartmanban zajlott, már annyi erőnk se maradt, hogy beüljünk valahová.
Konklúzió? Krakkó tényleg a látvány, az ízek városa, egy közepesen feltöltött pénztárcával vagy bankkártyával is rengeteg élményt szerezhet az ember a családjának, barátainak - a lengyelek vendég- és magyar szeretete pedig lenyűgöző. Krakkó készülj, mert még jövünk. :-)
Ja és akinek tetszik a blogom, az nyugodtan szavazhat rám a goldenblog.hu-n:
