Zurek - avagy egy jellegzetes lengyel étel a konyhánkból
Polak, Węgier dwa bratanki i do szabli, i do szklanki / Lengyel, Magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát. Aki járt már Lengyelországban, az sokszor találkozhatott ezzel a kis rigmussal - a múlt hétvégén mi is hallottuk egy jópofa pincértől a versikét a Szeroka téren, Krakkóban. A két nép történelme során sok viszontagságon ment keresztül, tiszteljük egymás kultúráját, szeretjük egymás konyháját - sok hasonló ételünk is van és sok, ami nagyon más. Most egy olyan étel hoztam a blogomra, amit mi már többször ettünk Krakkóban, de még sosem főztem itthon. Magyarként nem volt egyszerű, de a végeredmény azért jó lett. Azt hiszem.... :-)
Hogy ne csináljak túl nagy hülyeséget, egy autentikus segítséghez fordultam, mégpedig a Smacznego! - lengyel konyha bloghoz, ahol támpontot kaptam az elvégzendő műveletekhez. Szóval főzzünk zurek-et.
A főzés, illetve az előkészület hétfőn kezdődik, majd szombatra lesz kész az eredmény. Ugyanis hétfőn be kell áztatni felforralt fél liter vízbe 30 dkg rozslisztet, melyet szombatig pihentetni kell. Ez egy jénai tálban történik, meleg helyen hagyjuk a tálat, és letakarjuk egy konyharuhával. Az előkészület nem bonyolult, aztán elkezdődik egy erjedési folyamat, kicsit habos, kicsit "illatos" - szóval pénteken már nem egy gyönyörű látvány. Mivel azonban tudom, hogy a végeredmény finom lesz, a savanykás, jellegzetes ízhez pedig ez a folyamat elengedhetetlen - így nem adom fel.
Szombaton megint puskázok a neten, kezdek főzni. Gyakorlatilag készítek egy sima répa, petrezselyem gyökér alapú, zöldség alaplevest, majd amikor kész, akkor csak a levét használom tovább. Burgonyákat meghámozok, feldarabolok - majd a zöldséglevesbe teszem a kwas-szal együtt - és elkezdem főzni az egészet. Míg a krumplik puhulnak, addig elkészítem a levesbetétet. Itt lengyel fehér kolbászra lenne szükség - de mivel nekem itthon ilyen nincs, így jó minőségű virslikkel próbálom pótolni őket. Paprikás kolbász lenne nálunk, de a leves ízét nagyon elvinné - így kompromisszumot kötök. A virsliket felkarikázom, majd vékony olajon lepirítom mindet.
Visszatérek a leveshez, kezdenek puhulni a burgonyák, lassan fűszerezni is kell. Só, bors, petrezselyem zöldje, három gerezd kinyomott fokhagyma, őrölt babérlevél, majd sűrű kevergetés, hogy ne kapja le az alját. Jöhetnek a virslik is, majd további finom rotyogás következik. Ízlelgetés, emlékek előszedegetése, hogy milyennek kellene lenni az íznek, majd egy kis lisztes, tejfölös vagy tejszínes sűrítés - és szinte kész is vagyunk.
Még egy dolog hiányzik, a főtt tojás. Én sós vízben 10 percig főztem a tojásokat, majd négyfelé vágtam őket - és tálaláskor ezek kerültek a leves közepére. Tudom, hogy nem 100 %-ban autentikus, de mégis hasonlított a kinti ízekhez - és igencsak jól esett.
Ja és akinek tetszik a blogom, az nyugodtan szavazhat rám a goldenblog.hu-n:
