Péntek

Az első napunkon sikerült legalább 10 km-t sétálni, a metrózásról már ne is beszéljünk. Jött a második etap, ami szintén nem maradt el a csütörtökitől - tematikájában pedig hasonlóan vegyesre sikeredett. Első felindulásból azt találtam ki, hogy elmegyünk a Checkpoint Charlie-hez, ahol egy kis történelmi áttekintést tartunk a háború lezárásról, Berlin felosztásáról, a falról - majd ezt a történelmi látványokkal alá is támasztjuk. Így is tettünk - és a srácokat őszintén le is kötötte a téma, és azt hiszem egy kicsit át is járt mindenkit a tudat - hogy milyen jó, hogy mi csak könyvekből tudjuk, hogy milyen lehetett egy rohadt háború. Furcsa volt látni a korabeli, eredeti fotókat a falról, magáról a határátkelőről - próbáltuk magunkat behelyezni ebbe a furcsa történelmi helyzetbe. Sétáltunk sokat a kerületben, megnéztük a fal korábbi maradványait, a kelet és a nyugat találkozási pontjait - majd egy sör legurítása után átsétáltunk a Potzdamer Platz-hoz, ami mára egy modern üzleti negyeddé nőtte ki magát. 

Ide konkrét céllal jöttünk - ez pedig a Sony Center volt. Mivel mi Eszterrel nem csak a műemlékekért, hanem a modern épületekért is odavagyunk - így tavaly már rácuppantunk erre a csodára, és kíváncsiak voltunk, hogy a fiataloknak mi a véleménye erről az épületről. Nos le kell lőnöm a poént - nagyon bejött Nekik is. Már maga az építészeti kialakítás is lenyűgözött mindenkit, de mutattam Nekik az ernyő formájú, szinte lebegő, több tonnás tetőszerkezetet is - ami alatt hétköznap délelőtt is pezsgett az élet. Mi Tomival felmentünk a nem is tudom hányadik emeletre, ahol a filmművészet múzeumát néztük végig. Nos Tamás fiam így is nagy filmbuzi - de ez a kiállítás teljesen lenyűgözte. Maga az anyag is tök jó, de az installálás olyan frappáns, olyan ötletes - hogy még egy olyan csávót is elkapott, mint amilyen én vagyok. 

Azért itt is lecsusszant egy kis söröcske, majd egy panoráma lifttel felmentünk a kilencedik emeletre, ahonnan talán még jobban látszódott az épület monumentalitása. Csak csendben jelzem, hogy a Berlini Filmfesztivál során a sztárok szintén ebbe a térbe érkeznek - amikről láttunk is videós snitteket - és ilyenkor átérezhetjük, hogy milyen buli lehet itt egy fesztivál. Nem ragozom tovább - ha Berlinben jársz, akkor a sok műemlék és történelmi hely után ide is érdemes eljönni.

A modern világ és építészet után ismét történelmi helyszínre sétáltunk át - a Branderburgi kapu és a mellette húzódó Holokauszt emlékmű megtekintése volt a cél. Egy ilyen laza kirándulás során én kimondottan nem szeretek ilyen rossz emlékű helyekre látogatni - ez utóbbi esetében azonban tavaly és idén is kivételt tettünk, ugyanis ez nem úgy sokkolja az embert, mint pl Auswitz vagy Birkenau. Itt egy több hektáros területen óriási beton tömbök tömege és a terület lejtése-emelkedése ad egy nagyon furcsa térélményt - majd amikor az ember áll ezek között az óriás kockák között, akkor talán átjárja a befogadó személyt egy érzés. Nagyon furcsa, nagyon modern.

A Brandenburgi kapu egy jó kis kirándulás kiinduló pontja tud lenni - de fel kell készülni, hogy itt baromi sok a turista. Mi itt egy kis erőt is gyűjtöttünk - ami Berlin nemzeti ételének az elfogyasztásában merült ki - vagyis mindenki evett egy-egy Currywurst-öt - ami sült kolbász/virsli + ketchup + curry por kombóját jelenti, és amihez sült krumpli és/vagy zsömle is járhat. Ehhez persze kikerülhetetlen kísérő egy korsó vagy üveg sör - de ki számolja már, hogy ez a hányadik...

Innen ismét egy nagyobb sugárúton indultunk tovább ( Unter den Linden ), ahol elsétáltunk többek között a magyar nagykövetség mellett is - ahol vidáman lobogott a nemzeti lobogónk. A sugárút egyik épületénél a portálok mögött gyönyörű sport és koncepció autók hívogattak bennünket - majd bemenve derült ki, hogy a VW konszern egy spéci kiállítását láthatjuk - interaktív módon. Megnézhettük a jövő autóit, az új koncepciókat - de ki lehetett próbálni egy csomó érdekes dolgot is, vagyis a történelmi helyszínek után ismét egy kicsit a jövőbe léptünk át.

Sétálgattunk tovább, kóboroltunk ezerrel - ugyanis kerestünk egy kortárs kiállítást ( Guggenheim múzeum ) - de baromira nem találtuk meg, pedig már térkép, útikönyv és internet háttér is volt a kezünkben. Mindegy, feladtuk, megnéztük a Humbold egyetem és az Opera épületeit - majd irány az U Bahn, és pihizés a szállodában. Ez már jócskán délután történt, úgyhogy már csak egy kora esti sörözés, kajálás fért bele az estébe - ami a Ku' damm végénél lévő mini sörfesztiválon realizálódott.

Nem kérdés, hogy ezen a napon is átléptük a 10 km-es séta limitünket, ami Ádám esetében különösen nagy dolog, de nekünk sem volt piskóta.