Aki már napok óta követ bennünket,  az tudhatja,  hogy számunkra a mai napnak sokkal nagyobb jelentősége van - így ez a nap nem elsősorban a városnézésről szól, hanem inkább a könnyed bulizásról, a lazulásról. 

Reggel ismét tovább aludtam, mint általában,  de ez tényleg a sok sétának köszönhető, na meg annak, hogy sajna már nem vagyunk húszévesek. Nos reggel leszaladtam kávéért a pékségbe,  de előtte elugrottam a közeli kisboltba  - mert azt találtam ki,  hogy pezsgőt kell vennem ezen a szép reggelen. Unokabátyám - Sanyi - azt szokta mondani, hogy egy igazi Hegyvári 12 előtt nem iszik alkoholt,  de hát a szabályok azért vannak,  hogy azokat ne tartsuk be...

Szóval találtam egy nagyon klassz, kíváló brut pezsgőt, vettem fűszeres sajtválogatást és spanyol, hajszálvékonyra szeletelt sonkát, na meg vettem egy friss bagettet - aztán mentem a kávékért a pékünkhöz. Eszti már éppen kezdett hiányolni,  de a finom falatok és a pezsgő rögtön mosolyt csaltak az arcára, kezdett ébredezni. Tehát nem tartottuk be a klasszikus Hegyvári szabályt,  mert 9-kor már pezsgőt ittunk, na meg franciásan reggeliztünk, miközben Párizs is kezdte nyitogatni a szemeit. 

Azt találta ki életem párja, hogy elsétálunk Párizs legrégebbi utcáján (Rue Saint Jacques)  - ami tőlünk 2 percre van - a Sorbonne egyetemre, benézünk oda is ha lehet,  majd megnézzük a Panthéon-t,  ami 30 éve szintén kimaradt a listánkból. Nos az egyetem épületét könnyen meg is találtunk,  már csak azért is, mert egy óriási épületegyüttes, egy konkrét tömb a főépület - a környékbeli egyéb épületekről és kollégiumokról már ne is beszéljünk. Bejutni azonban nem lehet,  pedig próbálkoztunk több bejáratnál is - eredménytelenül. 

Sebaj, lássuk a Panthéon-t. Hát kár lett volna kihagyni, mert lenyűgöző. Az épület eredetileg templomnak épült,  majd a francia nemzet temetkezési helye,  mauzóleuma lett. Méltó a funkciójára, mert a hatalmas oszlopsorai,  a kupola,  az egész kialakítása ezt a méltóságosságot mutatja. Itt van eltemetve többek között Voltaire,  Rousseau, a Curie házaspár, Dumas,  Viktor Hugo, Zola, de a sort még lehetne sorolni. 

Érdekesség még, hogy a kupolából leengedve leng egy 17 cm átmérőjű golyó,  amely az un Foucault-inga elvét mutatja, vagyis fizikai bizonyíték arra,  hogy a föld tényleg forog... 

Innen átsétáltunk a Luxemburg parkba, de ebben semmi tervezett nem volt - egyszerűen csak ott volt előttünk.  Azt nem tudom,  hogy a párizsiak mikor dolgoznak, de hétfő délelőtt annyi ember,  annyi család volt kinn, mint nálunk egy háromnapos hétvégén. A kissrácok kis vitroláshajókkal játszanak a tóban, a fiatalok piknikeznek,  többen bikiniben napoznak vagy csak egyszerűen dumálnak. Igazán szép park, olyan amit az Eiffel toronynál is hiányoltunk a napokban. 

Ezután visszatértünk a hotelbe,  iszogattunk,  lazultunk, kicsit szundikáltunk,  majd késő délután mentünk hajózni, romantikázni és vacsorázni.

Lesétáltunk a Pont Neuf-hoz,  ahonnan a hajónk indult. Pont jókor érkeztünk, kifizettük a jegyeket,  majd az elsők között kereshettünk helyet a tetőteraszon. Egy óra városnézés következett, ahol egy idegenvezető csajszi franciául és franciás angolul mesélt a városról,  az épületetekről. Biztos ami biztos,  mi ide is vittünk egy üveg pezsit,  amivel jól jártunk,  mert minden gond nélkül lehetett fogyasztani - és így az út is sokkal hangulatosabb lett. 

Mire visszaértünk,  addigra már mindketten megéheztünk,  majd egy olyan étterembe mentünk,  amit Eszti már tegnap kinézett nekünk. Nagyon jó választás volt,  a hét egyik legjobb konyháját sikerült megtalálni. Esztike quiche lorraine-nel indított,  majd borjút evett tejszínes,  zöldséges mártással, én párolt, friss korianderes békacombokat kértem,  majd burgundi marha következett a tányéromon. 

Innen már csak egy kis séta volt az esti Szajna part,  ahol hétfő este ellenére ( kb 22 óra)  ismét nagyon sokan ücsörögtek, piálgattak, dumcsiztak. Mi is bontottunk egy bordóit,  nézegettük az utolsó sétahajókat - és beszélgettünk. A közelünkben pár perc alatt kialakult egy kis bunyó hangulat két piásabb csapat között,  de mire az első pofonok elcsattantak volna,  addigra a föld alól megjelentek a part biztonsági őrei - és már béke is lett. 

Azt hiszem megint kimaxoltuk a napot,  holnaptól indul egy újabb harmincas a közös életünkben.  :-)