Nos sajnos ez az egy hét is gyorsan eltelt. Rengeteg helyen jártunk, nagyon sok mindent sikerült megnézni, de természetesen sok hely maradt a következő látogatásunkra is, amit majd megnézhetünk. Élveztük a párizsi lét szinte minden percét, ittunk bort és pezsgőt a Szajna partján a sok ezer…
Már megint egy intenzív napon vagyunk túl, illetve vár még ránk egy utolsó vacsora - jaj, tudom hogy az Milánóban van -, mert sajna holnap röppenünk haza. :-(
Mielőtt azonban még a mai eseményekről diskurálnék, előtte bedobálok egy-két esti fotót, hogy lássátok azt is, hogy miként lehet…
Aki már napok óta követ bennünket, az tudhatja, hogy számunkra a mai napnak sokkal nagyobb jelentősége van - így ez a nap nem elsősorban a városnézésről szól, hanem inkább a könnyed bulizásról, a lazulásról.
Reggel ismét tovább aludtam, mint általában, de ez tényleg a sok sétának köszönhető, na…
Csak annyit tudok mondani hogy hullák vagyunk. Nem kicsit, hanem nagyon. Már az ötödik napja rójuk Párizs utcáit, naponta 8-10 km-t setálunk, plusz még ott a tömegközlekedésnél a ki-be és a le-föl szállás. Reggel már kérleltem Esztikémet, hogy pihengessünk, mert már minden izmom fáj, kivagyok…
Talán a cím harmadik eleme igényel némi magyarázatot, de igérem a végén kiderül, hogy mire gondoltam.
Tehát még mielőtt a mai történéseket leírnám, előtte egy-két fénykép a tegnap esti napzárásunkról, mert mint ahogy jeleztem a technika ördöge miatt a fotók kicsit fáziskésésben…
Mielőtt a mai nap történéseit elmesélném, előtte azért bedobálom a tegnap esti vacsink képeinek egy részét, már csak azért is, mert azért ez összességében nem egy utazós, hanem egy gasztroblog.
Na nem borzolom tovább az idegeket, de amint látjátok, ilyeneket eszünk, eszegetünk életem…
Éjszaka sokáig elvoltam a fotók feltöltögetésével, de már az esti képekig el sem jutottam, úgyhogy egy kicsit ezeket redukálni fogom. Most éppen túl vagyunk a reggelinken, amit a szemben lévő pékségből hoztam: croissant, capuccino és juice. Az utcánk most nagyon csendes, az üzlet és étterem…
Sikerült a hétfői napon minden munkát befejeznünk, leadnunk, úgyhogy kedden már tényleg csak az utazás utolsó előkészületeivel kellett foglalkozni. Biztosítás megkötése, boarding pass kinyomtatása (biztos ami biztos), na meg a tényleges csomagolás várt csak ránk, majd ebéd után kényelmesen…
Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e ismét élménybeszámlót az elkövetkező utazásról - de ha ezeket a sorokat olvassátok, akkor csak belecsaptam a lecsóba ...
Szóval Párizs. Miért is megyünk mi ebbe a csodalatos városba, és miért épp most? Nos akkor mesélek egy réges-régi történetet...
1989-et írunk,…