Egy igazi családi főzésben volt ismét részünk - ahol Eszterem a tészta szekciót vállalta be, én a hal előkészítésével kezdtem, Tamás a zöldségeket kezdte el feldolgozni - majd egy idő után ezek a szerepek fel-fel cserélődtek. A konyhába szólt a zene, zúgott a robotgép, sercegett a szalonna a serpenyőben - mindenki tette a dolgát és élveztük az együtt főzést.

Eszter öt tojást ütött az 50 deka liszthez, amihez csak só kellett, majd a robotgéppel összedolgozta a tészta alapját. Amikor már szép és homogén volt a tészta, akkor a hűtőben hagyta pihenni egy fél óráig - addig pedig összeszerelte a tésztagépet.

Tamás hagymát darált, készített egy paradicsomos, paprikás darált alapot, én pedig szép és egyenletes kockákra vágtam a gyönyörű szürkeharcsát. Feltettünk egy nagyobb serpenyőt a tűzre, szalonna zsíron dinszteltünk hagymát, érkezett a paprikás, paradicsomos alap (ami majd a szuper szaftot fogja létrehozni ), majd jött a pirospaprika, aztán pedig a harcsakockák is mentek az edénybe. Fedő alatt hagytuk a halacskát puhulni, közben pedig készült a tészta is.

Életem párja szépen kinyújtotta a tésztát, fokozatosan vékonyította a géppel a tésztát, majd a segítségemmel vékony csíkokat gyártottunk mi ketten. A kész csíkokat lazán a lisztezett deszkán pihentettük, majd lobogó vízben készre főztük őket. Természetesen sokkal levesebb idő kellett a tészta megfőzéséhez, mint amikor bolti tésztát főzünk - de ezt mi már sokszor kipróbáltuk, úgyhogy nem lepődtünk meg ettől természetesen.

A kész tésztát összekevertük a tejfölös, túrós, pirított szalonnás keverékkel - majd sütőben összesütöttük a csuszát. Próbaképpen én egy-egy adag tésztát tálaló gyűrűben sütöttem össze - mert szerettem volna egy kicsit különlegesebb tálalást is kipróbálni, a többi tészta pedig készült a hagyományos metódusunk szerint.

Nos ez lett belőle...