Egy nagyon aktív, sétálós napon vagyunk túl. Az esti, éjszakai dumálás ellenére már 8 körül ébredezik a csapat, majd kinézve az ablakokon szembesülünk azzal, hogy tényleg Finnországban vagyunk, ugyanis kint még tök sötét van. A terv az, hogy autóval átmegyünk egy élelmiszer hyperbe, mert szeretnénk klassz finn kajákat főzni, na meg kíváncsiak is vagyunk, hogy milyen a felhozatal kaja fronton. Viktor itthon fog maradni, mert Ő ma is dolgozik - mi pedig szép lassan összeszedjük magunkat. Fél tíz körül végre indulunk, de már az utcán legalább világos van - bár a napocskát sajnos nem látjuk, mert egy vastag felhőtömeg mögött lehet valahol. Azért is kekl haladni, mert az autóval csak két órát lehet parkolni az utcánkban - de ezt mindjárt ki is fejtem.

Tehát itt az a módi, hogy vagy megváltasz egy saját parkolóhelyet a lakás környékén havi 10-15 €-ért, vagy 2-4 óránként átállsz vagy tekergeted az ablakba kitett parkolóórát. Rengeteg szabad parkolóhely van a környéken és a városban is, a lakótelepi parkolóknál pedig mindegyik megálló mellett van egy elektromos oszlop, amire rá lehet dugni az autót, és ami a téli vagy reggeli indításnál segíti az autókat. Itt nagyon sok gépjárműben van egy ilyen segítő szerkentyű, mert a -25-30 C-ban is el kellene indulni a verdákkal valahogy.

Szóval beülünk az autónkba és átgurultunk a Prizmába, ami itt egy Tesco jellegű hyper. Már menet közben látszik, hogy a város nagyon levegősen építkezik, óriási terek, parkok fekszenek az épületek között. Az utcán nagyon kevesen mászkálnak és kevés az autó is, de ez inkább csak optikai csalódás lehet, mert a nagy tereken szerintem nem lehet annyira érzékelni a forgalmat. Az áruháznál a parkolóban lézengenek az autók - de hétfőn délelőtt ez nem is csoda szerintem. Benn a szokásos, nyugati normák szerinti árubőség fogad - de természetesen engem leginkább a hús és a halpult érdekel. Nincs is csalódás, van itt minden mint a búcsúban - kivételt képeznek a zsíros húsok. Itt nincs szalonna, nem látunk semmilyen zsírt sem a húsokon, le van műtve minden "oda nem illő" történet, szinte alig lehet megállapítani egy sertéshúsról, hogy milyen alkatrésze a disznónak. 

Marhából szintén teljes a kínálat, de van szarvas is - csak rénszarvas húst nem találtam, pedig azt szívesen kipróbálnám, de Viktor szerint ahhoz még északabbra kellene mennünk. A halas pult szintén nagyon gazdag, a fele részében friss, félig feldolgozott halak vannak, a másik felében pedig különféle füstölt készítmények tömkelege van. Mi most lazacot veszünk, Tomi tervez valami lazacos tésztát készíteni.

A pékség része az áruháznak szintén lenyűgöző, rengeteg féle és fajta gyökérkenyér, ciabatta és miegymás vásárolható, de vettem több féle finn pirogot is ezen a részen. Indulás előtt már keresgéltem otthon finn kaja recepteket, és találtam is ilyen helyi pirog leírást, amit majd meg is akarok csinálni Egerben - de most legalább meg is kóstolhatom, hogy milyennek kellene lennie.

Megnéztük a pia kínálatot is, de itt úgy működik a dolog, hogy élelmiszer áruházakban csak alacsonyabb alkoholtartalmú, elsősorban sör jellegű italokat lehet kapni, a borok és égetett szeszek viszont spéci alkohol üzletekben vehetők meg - eléggé borsos áron. ( Jó hír, hogy találtunk egri termelőtől is bort, Gál Lajos Egri Bikavére képviselte szűkebb hazánkat Jyväskyläben. )

A bevásárlás után visszagurultunk a lakáshoz, a fiatalok felvitték a motyót, mi pedig Fruzsival elvittük az autót egy ingyenes parkolóba - amiből nem sok van a környékünkön. Onnan a séta vagy 25 perc volt, közben láttunk egy csomó szép régi épületet és templomot is, köztük Jyväskylä leghíresebb emberének, Alvar Aaltonak a házait is láthattuk. Az egyik ilyen éppen Viktor egyik helyi haverjának a háza, amit ez a híres építész, designer tervezett, és amit ez a srác most éppen felújít, és ami 1922-ben épült.

Mire visszaértünk, azért egy kicsit át is fáztunk, bár a hőmérséklet nem vészes ( - 1,5 C körül ), de a szél és a sok víz miatt a hőérzet alacsonyabb. A legkisebb fiacskám már addigra belakta a konyhát, készítette a lazacos, garnélás tésztát, ami azért klasszul át is melegített bennünket, amellett hogy nagyon finom is volt.

A kaja és egy kiadós pihi után átsétáltunk a belvárosba, ami egy jó negyedórás séta innen. Át kell menni egy régi gyárépület és a hozzá tartozó óriási kémény mellett, ami mára már más funkciót lát el - van itt pizzéria, üzletek, fodrászatok, irodák, burgeres, stb. Innen egy üzleti negyeden és egy gyaloghídon jutunk át a sínek és az autópálya felett a tényleges belvárosba - ahol egyébként Viktor is dolgozik. 

Itt nagyot sétáltunk a klasszikus sétáló utcákon, kicsit shoppingoltunk - itt láttuk az Egri Bikavért is -, majd megnéztük a városházát, a mellette fekvő parkot és templomot, a már feldíszített, de élő karácsonyfát. Ezután az egyetem felé vettük az irányt, amit mondanom sem kell, hogy szintén Alvar Aalto tervezett. Persze ezen nem egy, hanem egy rakat épületet kell érteni, amik levegősen fekszenek, közöttük fás, erdős területek, parkok húzódnak. Egy kis épületkében, egy klasszik egyetemi kávézóban ittunk egy-egy forró Glögi-t, ami talán a mi forralt borunkra emlékeztet, de mazsolával és mandula szeletkékkel isszák. 

Innen már hazafelé vettük az irányt, de egy nagyon szép úton, a tó melletti sétányon bandukoltunk haza - de azért nem kis táv volt még hátra. Összességében közel 10 km-t sétáltunk ezen a napon - úgyhogy rendesen ki voltunk fáradva, mire hazaértünk.

Holnapra a terv egy közös ebéd a belvárosban, majd elmegyünk az Old Courtyard-hoz, illetve megnézzük Alvar Aalto múzeumát - vagyis ha van kedvetek, akkor holnap is gyertek velünk.