Vörösboros sertéspörkölt bográcsban
Ahogy már korábban is írtam, nyári kedvenc ételünk a bográcsban készült sertéspörkölt, amit most egy finom csavarral variáltam. Na nem nagy kunszt történt - egyszerűen vörösborban, vörösborral főztem.
Maga az előkészület, a darabolási műveletek hasonlóak a korábban leírtakhoz ( http://husimado-eger.blog.hu/2013/08/06/sertesporkolt_bogracsban_nokedlivel_tejfollel ), tehát szalonna apró darabok mehetnek a bográcsba, amikor üveges és szépen kisült a zsírja, akkor dinsztelhetjük a vöröshagymát. Nagy fakanál, folyamatos kevergetés, hogy ne kapja le a hagymát a szabad tűz, majd amikor aranybarna, akkor jöhet jófajta szegedi házi paprika - persze közben levesszük a bográcsot a tűzről. A hagyma paprika párost szép egyenletesre kikeverjük, jöhet a kisebb kockára vágott sertés comb, vissza a bogrács a tűzre, majd szintén folyamatos mozgatás, kavargatás közben adunk egy "pörzsréteget" a húsoknak - ez azért fontos, hogy elősegítsük a húsok főzését, a külső réteg nem engedi kiszáradni a darabokat, tartalmasabb, ízesebb beltartalmat biztosítva az ételnek.
Némi kis lazítás, felbontunk egy üveg száraz vörösbort, de nem valami vacak lőrét szánjunk erre a műveletre, mert az megbosszulja magát, na nem is kell sok ezer forintos bort elfőzicskézni - de valahol a középúton van az igazság. Szerintem olyan bort kell használni, amit Te is és a vendégeid is meginnának egy ebéd közben. Szóval bontunk és meg is kóstoljuk, ennyi kényeztetés jár egy jófajta szakácsnak is.
Ha szépen kifehéredtek a húsaink, akkor öntünk bele vörösbort, jöhetnek a fűszerek: só, bors, darált kömény, petrezselyem, illetve ízlés szerint egyéb fűszerek. Hagyjuk főlni a pörköltünket, majd közben egy mixerben paradicsomot és paprikát pépesre darálunk, és ez a kombó is mehet a húsokhoz - ettől teltebb lesz az ízvilág, gyönyörű és természetes szaftot eredményez. Főzzük tovább a pörköltet, kóstolgatjuk a bort is mértékkel, és ha igényli a pörkölt, akkor egy kevés vizet is tehetünk bele, bár sokszor ezt nem igényli. Ha már a húsok kezdenek puhulni, akkor én megint öntök bele vörösbort, mert ekkor már nem csak az ízre, az illatra is gyúrunk - ez az illat már a tányérban is gőzölögni fog, megadva azt a pluszt, ami jellemzi ezt az ételt.
Köretként egyszerűen nokedlit készítek: 40 dkg liszt, 2 tojás, só és víz, forrásban lévő vízbe szaggatjuk, majd lehet is tálalni. Ismét a szilvafa árnyékába húzódunk az őszi napsugarak elől, iszogatjuk a maradék bort és élvezzük az ízeket.
... és a közönség ...
