Frankfurti leves

Tegnap gyakorlatilag kiürült a hűtőgépünk, úgyhogy ma a meló után fel kellett tölteni a készleteket. Bevásárlás közben eszembe villant, hogy milyen régen ettünk frankfurti levest - úgyhogy a zöldséges résznél már dobáltam is be az alapanyagokat.Ezzel az étellel is az a jó, hogy egyszerű, mint a faék. Szükség van répára, fehér répára, kevés zellerre, karalábéra és kelkáposztára. Ezek már a kosárban, veszünk még virslit - meg azért sok minden mást is, ami a hétvégére kell majd.

Hazaérve találok a konyhában frissen szedett új hagymákat, ami már nem az a zsenge kis történet, hanem már majdnem vöröshagyma szintű - de mégis nagyon tavaszi íz és illat. Szóval gyorsan megpucolom az összes zöldséget - meg közben le is fotózom őket - ugye milyen igazi tavaszi színek... A hagyma apróra vágva, bele a lábasba, amiben már ott a vaj és egy kicsi olíva, fedő, és párolás. Közben feldarabolom a fél káposztát - én olyan csík-szerű történetté formálom őket, ja és közben a répák is vékony csíkokra darabolása is megtörténik. Nem annyira vékony mint a julien, de hasonló. Ha már jó a hagyma, akkor mehet rá a liszt, nagyon kevés víz - majd a káposzta csíkok és a fehér répa - hadd párolódjanak a fedő alatt. Kevéssel ez után felengedem vízzel, bele egy leveskocka, majd a fűszerek, ízesítő, só, bors. Megvárom, hogy felforrósodjon a leveske, majd mehet bele minden maradék zöldség és a répa, fedő, és főzés. Közben egy lapos tálban kevés olíván megsütöm a virsli karikákat, közben mozgatva, kavargatva. Nagyjából egyszerre kész a leves és a betét, most már csak a virsliket beleszórjuk a levesünkbe, és lehet is tálalni.

Nagyon jó, tartalmas és laktató étel, néha már "második" fogásra sincs nagyon szükség.