Prágai gasztró- és sörtúra III.
A harmadik nap már kicsit egy fáradtabban indul, azért a két napi séta-légzés már az én koromban sok - vagy csak az a baj, hogy mindig kocsival megyek mindenhova? Szóval lustulunk, reggel hozok a szemben lévő vietnámi tesóktól helyi virslit és sajtos kifliket, reggelizünk - majd irány a 22-es vilinger.
A mai program a prágai vár, a Hradzsin. Az idő már nagyon tré, esik az eső, nyálkás, igazi őszi novemberi hangulat van. De nem nekünk - mi élvezzük, hogy együtt vagyunk, hogy szép helyekre mehetünk. Beérkezve a vár lenyűgöző, a srácok nagyon élvezik - csak annyi ember van, hogy lépni alig lehet. A belvárosi forgatag ehhez képest semmi, itt gyakorlatilag több száz csoport és idegenvezető keresztezi folyamatosan egymást - mi alig tudjuk együtt tartani a családot.
Első helyszín a Szent Vitus Székesegyház, sodródunk a tömeggel - de egyre jobban érezzük, hogy ez nem nekünk való - na nem a hely, hanem a tömeg elviselhetetlen. Gyönyörű az épület kívül és belül, Eszter megtartja a szokásos felolvasó estjét, majd megyünk tovább. Nem ragozom, sétálunk, nézünk és látunk, majd vonulunk le a tömeggel a városba. Közben már hergelik az ízlelő bimbóinkat mindenféle sült kolbászokkal, spirálisan sütött krumplikkal, főtt kukoricával - de mi most a sörözés templomába igyekszünk: irány az U' Fleku.
Nagyon kellemes emlék volt Eszternek és nekem, amikor először Prágában jártunk - és betértünk oda. Akkor a kerthelyiségben, a gesztenyefák lombjai alatt ittuk a helyi főzésű sört, ittuk a Beherovkát ( köszönet Neked Jan Beher ) - és élveztük a tangóharmonikást. Ezekkel az előzményekkel vezetjük fel a srácoknak a helyet, na meg azzal, hogy egy több 500 éves sörfőzdét fogunk élvezni. Hát nem így lett... Az épület gyönyörű, bent egy régi vágású pincér fazon fogad, kérdi: eszünk is vagy csak sörözünk. Mi úgy döntünk, hogy nem itt fogunk ebédelni - úgyhogy emberünk jelzi az irányt - beterelnek a majdnem üres nagy terembe, mondjuk rögtön jönnek is a sörök, meg hoznák a Beherovkát is - de kezdjük érezni, hogy mi most a lúzer, lehúzásra érett turisták vagyunk. Hát azt ne már! Szintén jön egy közepes méretű magyar csapat, leülnek, tanakodnak, felállnak, elmennek - majd csak visszajönnek - de ők sem feldobódottak. Mondhatom reálisan - ez egy lehúzós, szar hely. Megisszuk a sört - ami nagyon finom - és húzunk is innen. Még kinézünk a kerthelyiségbe ( még így üresen is hangulatos ), de azt hiszem megfogadjuk - egy jó darabig nem jövünk ide többet...
Mivel éhesek lettünk az erős sörtől, ezért megyünk vagy 100 métert, majd betérünk egy nekünk való kiskocsmába: Hospoda U Nováka ( http://www.lunchtime.cz/u-novaka ). Itt nem a gasztró csúcsát lőttük be magunknak, gyakorlatilag sörkorcsolyákat, sült krumplikat rendelünk - na meg a jó Gambrinus söröket világos és sötét változatban. Trécselgetünk, pihenünk, élvezzük a söröket és a kísérő ételeket - és nem bánjuk, hogy az U' Flekut ott hagytuk.
Délután az előző naphoz hasonlóan pihi a szálláson, majd este elmegyünk bowlig-ozni ( Bowling bar u Viktorky; http://bowling.uviktorky.cz ), ahol nagyon jókat derülünk az üzletvezető csajon, aki olyan katonás és karakteres, mint Brünhilda, egy német háborús filmben. Nála nincs cicó, ha kikértél egy üveg sört ( Bernard Cerny - szuper sör, csatos üvegben ), és Te csak töltögeted a pohárba - hát Ő jön, szétosztja a poharakba, majd az üveget már viszi is. ( Na nehogy már ellopjuk az üvegeket ! ) De nagyon jót játszunk, jókat röhögünk, majd amikor kimegyünk, akkor kiderül hogy a szomszéd pályán játszó norvég/svéd csapat nem elment a helyről, csak kimentek az épület elé körbeadni a joint-ot. Mondom, bolond este volt.
A fiúk úgy döntöttek, hogy elég volt a knédliből és a cseh gasztronómiából, új utakra evezünk: simán pizzát szeretnének enni - úgyhogy a tegnap esti helyre visszatérünk, rengeteg és finom pizzával zárjuk a napot.
Reggel már rutinból megyek a vietnámi barátaimhoz, beszerzem a péksütiket, reggeli, kicsekkolás - majd a szakadó esőben indulás haza ( közben azért egy szatyornyi sört még vételezünk, hogy legyen otthon is ), majd a régi M7-es hangulatát idéző autópályán suhanunk haza.
Konklúzió: Prága szép és érdekes, árban és szolgáltatásban a helyén van, igazi jó családi és kiránduló hely - nekünk meg egyébként is az a fontos, hogy együtt lehessünk - és jókat röhögjünk, szépeket lássunk.
Még több blog, még több gasztró:
És egy lájk, amit megkösszönnénk:
