Mustáros, kolbászos lencseleves

Még az ősszel az egyik receptemmel nyertem egy éves előfizetést a Vidék íze c. lapra, melyből most egy klassz receptet magamévá is tettem. Lencsét illetve lencse levest még sohasem készítettem, de nagyon tetszett az ötlet, így belevágtam a nem túl bonyolult műveletnek.

Már az elején egy kicsit másként csináltam a kezdő műveletet, mint ahogy a hivatalos recept leírta volna - ugyanis én egy órára beáztattam a lencsét, ezt az újságban nem írták le, ők egyből feltették főni a szemeket. Ja a második lépést is átvariáltam, mert én vajon megdinszteltem egy fej feldarabolt hagymát, míg a receptben azt írják, hogy egy fej héjától megfosztott hagymát tegyünk a lencse mellé - de nekem ez így egy kicsit idegen lett volna. Szóval a megdinsztelt hagymára ráöntöttem a beáztatott lencséket, majd felöntöttem vízzel, ment bele egy leveskocka, só, bors, babérlevél, petrezselyem, kevés tárkony és kömény - majd főztem az egészet vagy 20 percig. Közben megpucoltam egy petrezselyem gyökeret, két répát, három gerezd fokhagymát - majd felaprítottam őket, és ezek is mentek a levesbe.

Egy mélyebb tálba szórtam kevés lisztet, két evőkanál tejfölt, mustárt, felengedtem egy kis meleg lével - majd homogén állagúra kevertem a masszát. Amikor már majdnem kész volt a leves, akkor a tejfölös, mustáros masszával besűrítettem a lencselevest, majd kicsit lesütött kolbász karikákat is szórtam bele.

Tartalmas, télies leves született, a mustár és a lencse gyönyörűen kiegészítette egymást, amikor pedig egy-egy kolbász karika is került a kanálba, akkor vált teljessé az élmény.