Egy élhető, "ehető" város - Barcelona II.
Folytatva kultúr és gasztó kalandozásainkat Barcelonában a két nagy falat következett - a Sagrada Familia majd a Park Güell, vagyis Antoni Gaudí két mesterműve, amelyekhez csak annyit javaslok mindenkinek, aki ide érkezik, hogy előre, vagyis online vegye meg a jegyet - ellenkező esetben hosszú-hosszú órák mennek el az életéből.
Nekünk nagy szerencsénk volt, mert az útikönyv írt egy tök jó útvonalat a Park Güell-hez, ahova metróval tudtunk eljutni, majd mozgólépcsőkön jutottunk el a hegyre, ahonnan szinte már csak lefelé kellet sétálni a látnivalókhoz.
Amint visszatértünk a belváros forgatagába, máris a Rambla melletti piacra vezetett az utunk, amit már az előző napokban is fel-fel kerestünk - de most írni is fogok róla. A Mercado de la Boqueria a leghíresebb barcelonai piac, és mint olyan, turista látványosság - előnyével és hátrányával. Hatalmas a tömeg, minden nagyon látványos - az árak pedig ennek megfelelően némileg magasabbak. De ami elvitathatatlan az az áru dömping, ami vonatkozik a húsokra, halakra, zöldségekre, de van itt sajt, gyümölcs s szemnek és szájnak ingere. Érdemes belépéskor venni egy-egy pohárnyi hideg, friss gyümölcs kombót, melyet majszolgatva nézelődhetünk, bambulhatunk.
Ha már beteltünk a látvánnyal, akkor akár egy könnyed ebédet is bedobhatunk, például az Organic Barcelona-nal, ami bizonyíthatja számotokra, hogy egy húsimádó is tud vega kaját jóízűen enni. :-)
Este a megérdemelt pihenőnk után új terület felé vettük az irányt, ami nem más mint a kis Barcelona, avagy a Barceloneta, amit egy kedves egri ismerősünk ajánlott a FB-on keresztül - melyért ezúton is köszönetet mondok. Szóval metróval néhány megálló ez a városrész, mely a múlt században még csak a halászok és kikötői munkások bérlakásainak negyede volt, mára pedig félig-meddig buli negyeddé vált - vagyis délelőtt él a strand, a tengerpart nyüzsög a turistáktól és a helyiektől, este pedig éhes és szomjas tömeg lepi el a szűk utcákat, kis tereket. Éjszaka fél egykor, amikor mi már fáradtan ballagtunk a metróhoz, a lépcsőn hömpölygő tömeg jött velünk szembe - akik épp igyekeztek valamit vacsorázni...
Szóval kimentünk a tengerhez, megnéztük a naplementét - majd mi is kerestünk valami autentikus kis helyet. Rá is akadtunk a La Taberneta nevű helyre, ami bár terasszal nem rendelkezett, de mégis nagyon hangulatos belsővel és jó fej pincérrel fogadott bennünket. Mivel halas vacsorában gondolkodtunk, így egyből egy hideg fehér borral indítottunk, majd egy két személyes ételsort választottunk, ami az alábbiakból állt:
olivaolajas, salsa szószos heringek, melyet frissen sült tintahalkarikák követtek, ezután bundában sült kishalak követtek. Ezután fokhagymás, chilis garnéla tál következett, ennek folytatása sült, bundázott mini tintahalakat kaptunk, végül pedig két csík szardella következett - melyeket néhány karika bagettel toltunk le. Először meglátva a tálak méretét, úgy gondoltam, hogy a fél fogamra sem lesz elég ez a menü, de a végén olyan tele lettünk, hogy a borocska is alig csúszott le...
A következő nap délelőtt a város védelmét szolgáló fellegvár meglátogatásával telt, mely kabinos kötélpályával érhető el, így most megint egy másik oldaláról kaptunk panorámát Barcelonáról. Ezt követően megtekintettük a Gaudí által tervezett lakóházakat, amik egymástól nincsenek túl nagy távolságra - és amelyeket el sem lehet téveszteni, ugyanis mindegyiknél hatalmas tömeg ácsorog, fényképezkedik.
Az este ismét a Barceloneta városrészben telt, név szerint a La fresca éttermecskében, ahol ismét a tapas-ok kaptak szerepet, na meg az elmaradhatatlan száraz, fehér bor.
Az utolsó napra már a lábunk a végét járta. Hiába a tömegközlekedés, a jó metró és busz járatok, azért rengeteget kellett menni. Szombatra azt találtuk ki, hogy kimegyünk a strandra, délelőtt napozunk, este pedig még egy utolsó sétát ejtünk meg a városban, majd búcsú vacsorával zárjuk a napot. Fogtuk is a törölközőt, és sok száz vagy ezer barcelonaival együtt felszálltunk a metróra, ahol fél úttól már szinte csak strandpapucsos, strandtáskás emberkével együtt utaztunk.
A tengerpart dugig telt, a parton kellemesen fújt a szél, a víz enyhén hideg, de élvezhető volt. Rutinos napozók vagyunk, de a hűsítő szellő kellően becsapott bennünket - mondhatnám szinte szénné égtem. Hála a sarudi napoknak, volt már egy jó alapom, de azért éjjel éreztem a vállam rendesen.
Este leballagtunk a Ramblára, és azt terveztük, hogy majd elmetrózunk az Espanya térre, ahol a szökőkutak zenélnek, világítanak - de a lábaink feladták a harcot. Egyszerűen képtelenek voltunk többet menni - úgyhogy úgy döntöttünk, hogy még egy vacsi, aztán irány a pihi.
A Ramblától néhány utcára beljebb találtunk egy kisebb teret, ahol az egyik étterem ( Afrodita ) terasza volt - itt tábort vertünk. Kértünk két gyöngyöző söröcskét, majd Eszter krumplis, tintahalas tapas-t rendelt háromféle szósszal, én pedig gombaágyon kaptam sült tonhalat fenyőmagokkal. Hát őszintén nem volt semmi. A tonhal olyan omlós és finom volt, hogy azt leírni sem lehet. Beszéljenek a képek...
Remélem, aki idáig eljutott az olvasással, az éhes is lett egy kicsit, illetve kedvet kapott ehhez a klassz városhoz. Persze sok minden kimaradt, mert inkább az ételekre szorítkoztam - de őszintén úgy gondolom, hogy egy tényleg élhető nagyváros ez a Barcelona - van lehetőség túrázni, van tengere, teli van műemlékkel, finom ételekkel és jó fej helyiekkel. Ha tehetitek, ne hagyjátok ki.
Üdvözlettel: a Húsimádó
