Nem vagyok egy nagy főzelék evő és főző emberke, úgyhogy idegen tájakon barangolok. Persze ilyenkor a segítségért körülnéz az blogger - és nekem a főzelékről rögtön a Szatmári Feri jutott az eszembe. Régóta figyelem, hogy milyen klassz dolgokat készít a főzelékek világából - amit most én is kipróbálok Tőle valamit - persze úgy, hogy nem is ismerem Őt. Nos jöjjön egy klassz recept, persze egy kis csavarral.
Hozzávalók:
- 1/2 kg lencse
- 1-2 fej vöröshagyma
- 2-3 gerezd fokhagyma
- 2 babérlevél
- 1 ek szárított tárkony
- 1 kk római kömény
- 1/2 citrom
- 1 ek dijoni mustár
- 2 ek vaj
- 2 dl joghurt
- 1/2 szál kolbász
- fejenként 1-1 tojás
- 1/2 l alaplé
- só és bors
A babbal és lencsével az a baj, hogy jóval előre kell gondolkozni, vagyis előző nap érdemes beáztatni ezeket a fránya magokat. Tehát tegnap beáztatjuk a lencsét, ma pedig dolgozunk vele.
A hagymát feldaraboljuk, majd vajon, fedő alatt elkezdjük fonnyasztani őket. A római köményt mozsárban összetörjük, és a fokhagymával együtt a hagymához szórjuk. Hagyjuk, hogy egy kicsit összepiruljanak, majd érkezhet az alaplé - ami nálam fagyasztott formában kerül a lábasba. Amint felolvad, jöhet a lencse, a babérlevél, amiket ismét fedő alatt főzök. Kb 30 perc kell ahhoz, hogy kezdjen puhulni a lencse - ekkor két merőkanálnyit kiveszek a főzelékből, amit botmixerrel pépessé varázsolok.
Egy tányérba öntöm a joghurtot, beleszórom a tárkonyt, a mustárt, majd a citrom héjából is reszelek bele, illetve a fél citrom levét belefacsarom a kombóba. Kanállal összekeverem a joghurtos alapot, majd kis időre félreteszem.
A pépesített lencsét visszarakom a főzelékbe, jöhet a só és a bors - majd kiszedem a két babérlevelet. A joghurtos alapot belekeverem a főzelékbe, majd hagyom kicsit rottyanni, kóstolás - és nagyjából kész is vagyunk.
Kolbász karikákat serpenyőben megsütök, majd mixerrel összedarálom őket úgy, hogy kicsit darabosak maradjanak. Személyenként egy-egy buggyantott tojást készítek - amihez nem kell nagy bűvész mutatványokat bemutatni. A lényeg az, hogy egy kis tálkába finoman beleütöm a tojást, majd a forró, de nem zubogó vízbe finoman beleengedem a tojást. Nem kell ecet, sem só, sem kevergetés - csak egyszerűen hagyjuk a tojást békén. Kiemeljük őket, és már tálalunk is.
Az íz azért nem az a megszokott. Nincs menzai érzés - a római kömény és a tárkony uralja az aromákat, de ott sejlik a citrom is, a lencse pedig nem egy pépes massza, hanem egy igazi jó főzelék jött így létre. Azért, hogy teljes legyen az harmónia, ott a kolbászmorzsák roppanóssága - úgyhogy így már teljes az élmény.
Ha szeretnél értesülni a friss posztjaimról, akkor a facebook oldalunkhoz nyomj egy like-ot.
