Egy igazi klasszikust hoztam most a blogra, amit elég gyakran el szoktunk itthon készíteni. Az eredeti recepthez képest azért van egy kis finomítás, mármint azzal, hogy a gombát én szeretem előtte megpirítani - így az ízei sokkal intenzívebbek, mintha csak megfőznénk őket. Érdemes megnézni a videót is, mert végigmutatom a teljes folyamatot.
Hozzávalók:
- 3 gerezd fokhagyma
- 1/2 kg csiperke gomba
- 1-2 db zöldpaprika
- 3 fej vöröshagyma
- 1 kg sertéskaraj
- 5 dkg szalonna
- 2 ek zsír
- só, bors, paprika, petrezselyem
- liszt
- alaplé vagy víz
- paradicsom vagy paradicsom püré
- tejföl
A főzést a hagymák kézi feldarabolásával kezdjük, de természetesen lehet géppel is ezt a műveletet elvégezni. Ezt követően a megmosott csiperke gombákat vágom fel, amelyek kicsit rusztikusabb méretűek lesznek - vagyis 4-6 darab készül mindegyikből. Ez számomra azért fontos, mert így a gombák nem tűnnek el a húsok között, hanem jól harapható, de vajpuha elemekkel találkozhatunk evés közben.
Amint ezzel megvagyunk, felcsíkozzuk a papriká(ka)t és a paradicsomokat is, de mea culpa - én egyszerűen elfelejtettem a boltban paradicsomot venni, úgyhogy marad a passzírozott változat. Szalonna és fokhagyma nélkül nincs jó bakonyi, úgyhogy ezek is apró darabokban kerülnek egy-egy tálba, úgyhogy szinte már csak a húsokkal kell előkészülni.
A gyönyörű karajt ujjnyi vastagságú szeletekre vágom, majd kicsit meg is klopfolom őket - de nem olyan vékonyra, mint amikor rántott húst készítünk, hanem inkább csak a rostokat töröm össze. Ha nem hártyáztuk le a húsokat, akkor egy-két helyen be is vagdoshatjuk, mert így nem fog felkunkorodni a szelet a sütéskor.
Besózzuk a húsok mindkét oldalát, majd lisztben megforgatjuk őket.
Jöhet egy mélyebb serpenyő, amiben a szalonnákat lepirítjuk. Amint aranybarnák, akkor érkezhetnek a gombák, amiket addig hagyunk a serpenyőben, amíg minden oldaluk meg nem pirult. Zsírral kicsit még segíthetünk a pirításban, majd kiszedjük az összes gombát egy tálba.
A gázt le se vegyük, ugyanebbe a zsíros alapba jöhetnek a hússzeletek, de csak egyszerre annyi, ami elfér egymás mellett. Szintén aranybarnára elősütjük őket, persze mindkét oldalukat. Amint az összes hús elkészült, kiszedjük őket egy tálba, és a serpenyőben lévő szaftos, zsíros alapot hagyjuk forrón.
Érkeznek az apróra vágott hagymák, amiket megfonnyasztunk, majd érkezik a fokhagyma, azután pedig a szegedi piros paprika. Csomómentesre kikeverjük a paprikát, de vigyázzunk, hogy nehogy megkeseredjen, mert akkor nagy gáz van.
Jöhet a kétféle zöldség, a zöldpaprika és a paradicsom, majd végre eljött a húsok ideje. Só, bors és petrezselyem kerül még az alapba, majd víz vagy alaplé. Az utóbbi az igazi, mert sokkal teltebb és harmónikusabb lesz az íz ezáltal. Mi hiányzik még? Hát a gyönyörűen előpirított gomba halmunk, amit belekeverünk a lébe. Fedő mehet a serpenyőre, és takarékon főzzük az ételünket.
Az illat már meggyőző, néha kóstolunk, hogy kell-e valami fűszer, de időnkét vizet is tölthetünk a húsok alá - mert ennek az ételnek a szaftossága is nagyon fontos. Ha a húsok széle már lágy és villával érezhetően omlós, akkor már csak a tejfölös habarás hiányzik.
Tejföl, kevés liszt és a szaft kerül összekeverésre, így a hőkiegyenlítés is megtörténik - és már csak egy-két rottyanás kell a sikerhez. Gyorsan még összedobunk egy laza nokedlit két tojásból, lisztből és vízből - és már tálalhatunk is.
