Még mielőtt mindenki leírná, hogy Ő nem így készíti a brassóit - nos előtte már azzal kezdem, hogy ez tényleg egy olyan étel, aminek a készítését csak én száztíz féleképpen olvastam már. Az én apukám mindig is kevés fehér borral párolta készre, így én is ezt a verziót szerettem meg - és én is ezt adom majd tovább a srácaimnak.

Hozzávalók:

• 70 dkg sertés tarja
• 1,2 kg burgonya
• 10-15 dkg szalonna
• 1-1,5 fej fokhagyma
• 1 csomó petrezselyem
• 1-1,5 ek szegedi paprika
• só, bors, majoranna
• 1 dl száraz fehérbor
• 2,5 dl víz
• zsír

A húsokat felszeletelem, majd vékony csíkokra vágom mindegyiket.A szalonnát szintén felcsíkozom, majd egy nagyobb serpenyőben elő is sütöm őket, majd amint klasszul megpirultak, ki is szedem őket egy tányérra. A fokhagymát és a petrezselymet is minél kisebbre darabolom, majd a fokhagymákat a szalonna zsírján el is kezdem pirítani - de úgy, hogy ügyelek rá, hogy nehogy megégjenek. A konyhában már brutál jó illat van, a fokhagyma belengi az egész teret - úgyhogy jöhetnek a tarja csíkok, amiket elősütök a fokhagymás zsírban. Folyamatosan kevergetem őket, hogy minden oldaluk egyenletesen kifehéredjen, majd finoman előpiruljon. 

Érkeznek a fűszerek: só, frissen őrölt bors és majoranna kerül a húsokra, amelyeket aztán össze is dolgozok az egésszel. Szükség van egy kis színre is, amire én szegedi piros paprikát használok, de valaki paradicsom sűrítményt szokott belekeverni - na és nem hiányozhat a friss és apróra darabolt petrezselyem, amit aztán szép mennyiségben szintén a brassóiba dolgozok.

Már csak a párolás hiányzik, amihez vizet és én fehérbort is használok, melyek közül az utóbbi olyan illatot és aromát ad a majdani brassóinkhoz, ami szerintem lenyűgöző. Szóval fedőt teszek a serpenyőre, majd hagyom, hogy alaplángon szépen megpuhuljon a hús, az ízek pedig klasszul összeérjenek.

Egy másik edényben zsírban megsütöm a gondosan felkockázott burgonyákat, majd lassan össze is párosíthatjuk az összetevőket. Többen a burgonyát és a szaftos húst összekeverik és egyben tálalják, én azonban nem szeretem, ha a szaft nagyon eláztatja a sült burgonyákat - így én a tányéron hozom őket össze.

A tálaló tányéron halmozok egy adag burgonyát, majd érkeznem a megsült szalonna csíkok, majd a szaftos hús és a gyönyörű, zöld petrezselyem - és már lehet is fogyasztani. Az illat, a látvány és az íz meggyőző - a srácaink pedig élvezik ezt az összhangot.