Már több hete hazaértünk Berlinből, de még mindig a hatása alatt vagyunk. Olyan jól éreztük magunkat, hogy a nejem már a srácainkat győzködi, hogy együtt is menjünk ki ebbe az izgalmas városba, mert Nekik is látniuk, érezniük kell ezt a hangulatot. Hogy mi volt ilyen fantasztikus? Nehéz lenne megmondani, de talán a sokszínűsége, a mérhetetlen lazasága. Szóval sztorizok egy párat, hátha valaki szintén kedvet kap - és megszereti ezt az érdekes fővárost.

Meg kell vallanom valamit. Komoly előítéleteim voltak, de nem konkrétan Berlin kapcsán, hanem azzal kapcsolatban, hogy a németek túlzottan precízek, túlontúl szabálykövetők, a rend és a fegyelem az életük meghatározó elemei. Ezt korábbi bajorországi utazásaimon éreztem, de mostanra rá kellett jönnöm, hogy tényleg nem szabad senkit sem skatulyába zárni. Szóval ez a szűk öt nap nagyon jó volt arra, hogy levetkőzzem magamról ezeket az előítéleteket.

Az utazás

De kezdjük az elején. Szerdán egy EasyJet géppel repültünk Budapestről Berlinbe - a választásunk pedig azért esett erre a légitársaságra, mert ez a Schönefeld (SXF) reptérre érkezik, ahonnan az S9-es S-Bahn-al juthattunk a belvárosba. Érkezéskor a nagy melegre tekintettel rögtön egy-egy korsó sörrel nyitottunk a reptér melletti sörözőben, majd megvettük az 5 napos bérletünket, ami darabonként 41 €-ba került. Átsétáltunk az S-Banhoz, majd kb 40 perc alatt be is érkeztünk a városba. Elsőként természetesen átvettük a szállásunkat, ami egy Airbnb lakás volt az U5-ös metró közvetlen közelében. Ebben is tudatos voltam, ugyanis tudtam, hogy nagy távolságokat fogunk megtenni gyalog és tömegközlekedéssel is, így a metró közelsége létfontosságú volt. A negyed és a szállás is igazán bohém volt - a környék tele volt laza kiskocsmákkal, kávézókkal és reggeliző helyekkel - a figurák, akik pedig ezen a környéken laktak, nos azok is igen lazák voltak. Már ekkor ráébredtünk, hogy ez a Németország nem ugyanaz, amire legelőször számítottunk. Félre ne értsétek, nem volt lepukkant környék, hanem rendezett, jó állapotú társasházak sorakoztak végig - de mégis a lazaság árulkodott mindenhol. Miután lepakoltunk, rögtön a nyakunkba vettük a várost. Az első sarkon már egy utcai performanszba csöppentünk, ahol egy fúvós zenekar szórakoztatta az utca és a kávézó közönségét. 

Az Alexanderplatz

Az utunk ezután a legendás Alexanderplatzra vezetett, ahonnan öt metrómegállóra laktunk - itt pedig rögtön egy méretes török kebab és egy Berliner Kind indította el a street food-os vonalunkat. Több barátunk is mondta, hogy ebben a városban lehet a legfrankóbb kebabokat magunkba tömni - és hagytuk is magunkat elcsábítani. Maga a főtér egyfajta csalódás volt, mert úgy éreztük magunkat, mintha a régi NDK-ba csöppentünk volna vissza - a szandál/frottír zokni kombó előhozta a nyolcvanas éveket számunkra. Maga az S-Bahn gyakorlatilag átszeli nem csak a várost, hanem ezt a teret is - ami nem feltétlenül tette számunkra vonzóvá a belvárost. Ettől függetlenül kezdtük megszokni ezt a látványt, majd ráébredtünk Berlin sokszínűségére. Ez a város a kelet-európai és nyugat-európai világok folyamatos találkozása, ütközése, keveredik a posztszovjet építészet a műemlékekkel, de megjelennek az ultramodern irodaházak és toronyházak egyaránt. A belvárosban magasodik Európa második legnagyobb épülete a TV torony, mellette pedig egy bájos keresztény templom. Mondom elsőre furcsa és zavaró ez a kettősség, később pedig ez lesz a bája ennek a 3,5 milliós nagyvárosnak.

A fal

A város máig meghatározó eleme a fal, aminek sok helyen már csak a nyoma fellelhető, de rengeteg helyen még mementónak, emléknek, képzőművészeti alkotásnak megmaradtak falszakaszok. A legjellemzőbb az East Side Gallery, amely a Spree folyó melletti 1300 méteres falszakasz, ahova képzőművészeket hívtak mindenhonnan, és ahol ezeket az alkotásokat lehet megtekinteni a mai napig. A berliniekre egyébként is jellemző, hogy mindent telefújkálnak, graffitiznek - na erre a részre ez is jellemző. A korábban elkészült alkotásokat a helyiek és a turisták nem egy helyen folytatták, kiegészítették - így ez egy folyamatosan változó alkotás. A graffiti egyébként is nagyon meghatározza a város arculatát, ugyanis tényleg minden tele van fújkálva, legyen az híd, épület, S-Bahn, bármi.

A Reichstag

A jelenlegi Parlament, a Bundestag épülete, amely a történelme során sok mindent már átélt. Fontos tudni, hogy bár ingyenesen lehet bejutni, azonban ehhez az utazás előtt regisztrálni kell magunkat és az utazó partnereinket, mert egyébként nem engednek be. Mi a regisztrációs időpont előtt valamivel már megérkeztünk, majd becsekkoltunk, túlestünk az átvizsgálásokon - hasonlóan, mint egy repülőtéren. Amint összegyűlt 15-20 ember, akkor önkéntesen bekísértek bennünket az épületbe, ami gyakorlatilag kívülről egy régi, belülről pedig egy modern épület, ahol az üveg, a fém igencsak jellemző alapanyag. Egy óriási lifttel felvittek bennünket a tetőre, ahol gyönyörű panoráma nyílik a város jelentősebb épületeire. Itt magasodik a szintén üveg- és fémszerkezetű kupola, ahova fel is lehet sétálni. Két, spirális gyalogjárda fut a kupola tetejébe, az egyik a felfelé menő, a másik a lefelé sétáló vendégeknek van. Mondanom sem kell, mi pont a rossz járdán indutunk el - csak az tűnt fel, hogy mindenki csak szembe jön velünk. Nagyon érdekes építészeti alkotás ez a kupola, ami ötvözi a műemlék és a modern építészet jegyeit, talán olyasmi, mint a párizsi Louvre üvegpiramisa.

Currywurst

Berlin nemzeti étele, bárhova mész, biztos hogy ezt a közelben árulják. A lényege a jellegzetes berlini wurst, ami egy virsli és kolbász keveréke, amin ketchup és curry por van, mellette pedig sültkrumpli kell hogy legyen. Árban 3-3,5 € körül mozog egy adag, ami jóllakni azért kevés, de időnként jól esik a séta közben.

Checkpoint Charlie és DDR múzeum

Nagyon jó kiindulási pont egy belvárosi sétához a Checkont Charlie, ami a keleti és nyugati határátkelő volt, és ami most egy jópofa látványosság a turistáknak. A két "amerikai" katona 3 € befizetése után szívesen pózol a fotózáshoz, ha nem fizetsz, akkor viszont rutinosan elbújnak a csillagos-sávos lobogók mögé. Ez a negyed egyébként tényleg érdekes utazás a volt NDK-s és nyugatnémet világok között. Mások az épületek, még mindig másabban öltözködnek és viselkednek a két oldalon - pedig már sok év eltelt a fal lebontása után. Kicsit perverz dolog egy volt szocialista országban felnövő embernek elmenni a DDR Múzeumba, de mégis egy nagy élmény. Bent az összes, a KGST országokra jellemző berendezési tárgy, eszköz, bútor, játék tekinthető meg a vitrinekben - ami az én korosztályomnak a gyerekkori emlékeket hozza elő. Gyakorlatilag megtekinthető egy igazi szoci panel lakás teljes belsője, ahol belenézhetünk a korabeli tévéműsorokba, végig mustrálhatjuk az akkor konyhát, az NDK-s turmixgépet, stb. Beülhetünk egy Trabiba, amit virtuális vezethetünk, ami még nekünk is élmény, a nyugat európai turistáktól már nem is beszélve.

A Berlini Dóm

A DDR múzeum mellett található a Dóm, amit hiba lenne kihagyni. Előtte azonban érdemes benézni a Radisson Blu Hotel aulájába, már akit a modern építészeti dolgok érdekelnek. Nos itt van egy lift, amit egy 25 méter magas, több mint 1500 halat magába foglaló akvárium vesz körbe - ami szerintem egyedülálló látvány.

Tehát a Dóm egy monumentális, 1894 és 1905 között épült evangélikus katedrális, ami az un Múzeum-szigeten fekszik. Aki nem unja még a lépcsőzést, az hozzánk hasonlóan felcaplathatnak a kupola tetejére, ami szintén olyan panorámát nyújt, amit kár lenne kihagyni.

Thaipark

Aki szereti a street foodot és a keleti ételeket, annak ezt a helyet nem szabad kihagyni. A park a Wilmersdorf negyedben, a Fehrbelliner Platz mellett található, ami metróval kiválóan megközelíthető. A pontos címe: Brandenburgische Str., 10707 Berlin, Németország.

Szóval ez a hely aztán igazán nem egy sztenderd német történet. Ebben a parkban tilos ételt főzni, árulni, tilos minden olyan dolgot csinálni, amit majd a képeken láttok. Nos ide hétről-hétre kivonul több száz thai és vietnami asszony, kiviszik a hűtőtáskáikat, egy csomó alapanyagot és a kemping gáztűzhelyüket - leülnek a földre, és árulják a kajáikat. Na itt aztán van minden, a thai gőzgombócoktól kezdve, a sült szöcskéig. Az asszonyok üldögélnek és sütögetnek a napernyők alatt, míg a helyiek és a turisták pedig tobzódnak az ízekben és illatokban. Egy egy étel 1-2 €-tól indul, de természetesen a komolyabb fogások már kicsit drágábbak. Nincsenek asztalok, mindenki állva vagy pokrócra ülve falatozik, és amikor elered az eső, akkor sincs pánik - mindenki ugyanúgy kóstolgat. Éhesen menjetek, mert nem lehet mindent így sem megkóstolni - mert olyan nagy a kísértés és a kínálat... 

100-as busz

Mi amikor kijöttünk a Reichstagból, akkor már kellően fáradtak voltunk, így felültünk a 100-as buszra. Erről azt kell tudni, hogy egy sima helyijárat, de mégsem teljesen az. Gyakorlatilag eleve emeletesek ezek a buszok, a másik jellemzőjük, hogy végig mennek a város főbb nevezetességei mellett, így a csóróbb turistáknak tök jó lehetőség a nézelődésre. Mi is felültünk tehát rá, és majdnem kétszer végig suhantunk rajtuk a városon.

Kurfürtsendamm vagy Kudamm

Nyugat Berlin régi bevásárló utcája, ami ma is ezt a funkciót tölti be. Nagyon klassz, széles utca, középen fákkal és kisebb parkocskákkal, a két oldalon pedig elegáns üzletek és modern látnivalók vannak. Aki nem szereti a nyugati shopping világot, a fényűző életmódot, az ide ne jöjjön, de akinek ez is bejön, az itt klasszul érzetheti magát. Ha már gasztró, akkor meg kell említenem a KaDeWe áruházat, ami sok szinten luxus termékek garmadáját árulja, míg a legfelső szinten ott van a kánaán. Először ijesztő a kínálat és a bárok sokasága, kicsit talán sznob is a hely, de aztán rájövünk, hogy nagyon jó kajáldák találhatók itt, mindenki pezsgőzget, eszeget. A baj az volt, hogy mi egy kiadós ebéden voltunk éppen túl, másnap pedig elkéstünk, és zárás után értünk ide - úgyhogy falatozni majd csak következő alakommal tudunk majd.

Éttermek, ételek, sörök

A város telis-tele van kiskocsmákkal, kávézókkal, iszonyú sok kebabos és currywurst-os hely kínálja magát, de szerettünk volna valami autentikus berlini étteremben is enni-inni - így az unokatesóm ajánlására a Zillemarkt éttermet kerestük meg. Ez szintén a Wilmersdorf negyedben található, az S-Bahn lábánál, a Savignyplatz állomásnál. Eszter egy kiváló fehér spárga krémlevessel nyitott, én pedig egy sűrű és ízletes burgonya krémlevest kaptam, majd egy pulykaragu került az asztalunkra, amihez mértéktelen mennyiségű spenót és ropogós tócsni volt a kísérő, nekem pedig egy darált hússal töltött káposzta érkezett, amihez csodálatos szaft és egy brutális főtt krumpli volt a köret. Azért, hogy jól csússzanak a falatok, nos ezért a ház saját főzésű söreit kóstoltuk, amik fel is tették az ebédünkre a koronát.

Mondanom sem kell, hogy amit most leírtam Nektek, az csak ez kis ízelítő volt. Nem részleteztem a Brandenburgi kapu és környéke látnivalóit, nem említettem a Potsdamer Platzot, ahol modern felhőkarcolók és a Sony Center szuper épületei állnak - és még sok apróbb látnivalót sem, de hát nem könyvet, csak egy kis blogbejegyzést kívántam írni. Egy azonban biztos, hogy érdemes legalább 3-5 napot rászánni erre a városra, legalábbis először, azután majd  vissza és vissza lehet térni, újabb helyeket felfedezni. Mi biztos, hogy ezt tesszük, vagyis Berlin jövünk még!