Szombat

Ennek a napnak a délelőttje már hónapok óta le volt szervezve - ugyanis a Reichstag épületét előzetes regisztrációval lehet megtekinteni. Én az alábbi linken beregisztráltam az egész családot, bejelöltem azt is, hogy mikor szeretnénk elmenni ebbe a különleges épületegyüttesbe - majd a hivatal vissza is  igazolta, hogy szombaton a kért időben mehetünk. Arra azért érdemes odafigyelni, hogy a megadott időben tényleg ott is legyetek, mert gondolom túl sok rugalmasság nincs a rendszerben. 

Átestünk a repülőtérihez hasonlító biztonsági szűrésen, ellenőrzésen, majd egy óriási lifttel fel is suhantunk a Bundestag tetőkupolájához. Mi már tavaly is nagyon élveztük ezt a különleges építészeti bravúrt - de a srácoknak is nagyon tetszett maga az épület és a kupola is. Az érdekesség és a különlegesség abból áll, hogy az épület külső szerkezete a régi, történelmi falazat - a belső tér pedig tök modern, csupa fém, üveg s miegymás.

Kb egy órát mászkáltunk fenn, nézegettük a panorámát, a környékbeli épületeket és nevezetességeket - majd leérve a kedvenc sörkertünkbe mentünk. Tavaly Esztivel már ücsörögtünk itt egy jó nagyot, és most ugyanezt tettük. Kértünk egy-egy korsó Berlinert, tervezgettük a nap hátralevő részét - és néztük a környék nyüzsgését. Eldöntöttük, hogy kimegyünk a Thai Parkba ebédelni - bár a sűrűsödő felhők nem igazán ígértek jó szabadtéri programot. Sebaj, megpróbáltuk felszállni a 100-as buszra, ami bár egy sima tömegközlekedési járat lenne-  de Berlinben a turisták előszeretettel használják városnéző buszként. Most mi is ezt terveztük - de valahogy csak nem akarózott jönni a járatnak, sőt többnek sem - úgyhogy 20-25 perc után ráuntunk a várakozásra - és egy U Bahn felé vettük az irányt.

Mire kiértünk a Preußen Parkba, már igencsak lógott az eső lába, majd természetesen el is eredt rendesen. Ez igazándiból csak engem zavart, mert sem a családtagjaim, sem az árusok rá se hederítettek - én meg csak mérgelődtem, hogy tavaly is, és idén is esőben kell kóstolgatni. Aki esetleg nem olvasta a tavalyi posztomat, annak azért be szeretném mutatni ezt az állami parkot. Megérkezve több helyen is ki van téve egy-egy figyelmeztető tábla, hogy itt tilos piknikezni, tilos sütni vagy főzni bármit is, tilos étkezni, alkoholt fogyasztani - ehhez képest az itt tevékenykedő thai, vietnámi és koreai asszonyok és férjeik pont ezeket a tevékenységeket teszik, generálják. Ahogy a képeken is látjátok a buherált napernyők és sátracskák alatt PB gázrezsókon készülnek a keleti finomságok - mi turisták és a helyi családok ezerrel válogatnak, süttetik a tésztákat, a húsokat, majd egy-egy pokrócon fogyasztják el az ételeket. 

Mi is elkezdtük a ténfergést, ettünk különféle töltött, sült tésztákat, rákokat, csirkenyársakat, amikhez természetesen járt egy csomóféle öntet, szósz - édes és csípős, vagyis tobzódtunk a kínálatban. Természetesen thai sör is járt a kajákhoz, de Fruzsiék többek között kókusztejet is kóstoltak. Szóval eső ide vagy oda, jól bekajáltunk - élveztük az ízeket, illatokat és a látványt, majd az East Side Gallery felé vettük az irányt.

Innen ismét jött egy kis metrózás, kinéztük, hogy a cél a Schleschisches Tor lesz - de ami várt ránk, arra nem számítottunk. Már a szerelvényre is egyre több, furcsább, színes és őrült ruházatú fiatal szállt fel folyamatosan - de a megállónál valami irdatlan nagy bulinak a hangzavarja fogadott bennünket. Elkezdünk kiáramlani a tömeggel a szerelvényből, majd az agyon graffitizett lépcsőlejárónál egy fotózkodó ifjú párba botlottunk. Őket abszolúte nem zavarta a zajongó tömeg, pózoltak a fotósnak - bár kíváncsi leszek, hogy húsz év múlva a gyerekeik mit szólnak majd ehhez a háttérhez.

Ahogy kiértünk az U-Bahn épülete mellé, két dologra lettünk figyelmesek. Ez egyik, hogy véletlenül megtaláltuk Berlin legcoolabb burgerező helyét, amit a tulajdonosa egy nyilvános vizedéből alakított ki - és ahol most is kígyózó sor állt a szuper burgerért. Mi sajna ezt most kihagytuk, mert hát a thai és koreai kajákkal nagyon belaktunk. 

A másik érdekesség az óriási zenei apokalipszis mellet a rengeteg rendőrautó, kukás és takarító autó látványa volt - amiből aztán kiderült, hogy egy óriási rave/techno utcai party végébe csúsztunk bele. Egy darabig sodródtunk a tömeg végével, néztük, hogy a milliónyi üveget és eldobott szemetet miként takarítják el a berlini közteresek - és hogyan lesz percek alatt normál városi közeg egy olyan sugárútból ahol fél órája még kamionokról üvöltött a  zene, és ahol több ezer huszonéves bulizott ezres fordulaton.

Elsétáltunk még egyszer a híres burgerező (Burgermeister - Schlesisches Tor) mellett, majd a hídon átmenve végigsétáltunk az East Side Gallery közel 1,5 km-es szakaszán - a mi a hírhedt, híres berlini fal képzőművészeti megjelenítése. Itt mindig nagy a tömeg, az ismertebb alkotások előtt iszonyúan sokat fotózkodnak, de sok errefelé az utcai zenész is - vagyis ez egy igazi multikulti hely. A távolból még lehet hallani a rave/techno buli hangjait, a kamionokról felszálló füst is ellátszik idáig - vagyis ez is mutatja, hogy milyen színes és sokszínű ez a város. 

Mire idáig jutottunk, már ismét késő délután van - mentünk egy rakás kilométert - úgyhogy irány a hotel, ahol pihizünk egy kicsit, majd Eszterék még este elugranak egy dönert enni az Alexanderplatz-ra - de én ebből már kimaradok.