Volt a fejemben egy étel képe, ami kicsit hasonlít a régebben már többször is elkészített részeges csirkemelleimhez - de mégis valahogy más. Más a beltartalomban, más a tálalásban - de azért egy kis hasonlóság talán felfedezhető közöttük. Agyaltam, szeletelgettem, főztem, pároltam - majd egy nagyon klassz ételt sikerült a család elé tálalnom. Gyertek velem, nézzük, hogy miként készült...

Hozzávalók:

• 3-4 csirkemell
• 3-4 fej vöröshagyma
• 3-5 gerezd fokhagyma
• 2-3 ek fűszerpaprika
• 3-4 dl száraz fehér bor
• darált kápia és tv paprika
• paradicsom püré vagy sűrítmény
• szárított vagy friss bazsalikom
• só és bors

        ------------------------

• 1 kg burgonya
• liszt ( amennyit felvesz )
• szárított oregánó
• 3-5 dl tej
• 5 db tojás
• só és bors

         -------------------------

• tejföl és fokhagyma, na meg mikrozöld vagy snidling

Hagyma megpucol, feldarabol, majd egy mélyebb serpenyőben megdinsztel. A felcsíkozott csirkemelleket sózzuk, borsozzuk, majd a hagymával együtt pirítjuk. Amikor már a húsok kaptak egy kis pörzsréteget, akkor jöhet a piros paprika, a bazsalikom, mehet a serpenyőbe egy jókora adag apróra vágott paprika - ami az én esetemben fagyasztott formában került felhasználásra. Ekkor felöntjük a húsos ragut fehérborral, fedőt teszünk az edényre, majd hagyjuk, hogy minden íz klasszul összeérjen.

Mindeközben elkészítjük a tócsnikat, vagyis inkább nevezhetnénk tócsni-palacsintákat. Az én esetemben ez úgy zajlott, hogy Esztikém beállt mellém és segített, vagyis reszelt, lisztezett - és előkészítette a "tésztát". A fontos a műveletben és az arányokban az volt, hogy egy palacsintaszerű, de mégis tócsnis jellegű anyag jöjjön létre. Én oregánóval ( vagyis szurokfűvel ) tettem izgalmasabbá az ízvilágot - majd egy palacsintasütőben készre sütöttem őket.

A harmadik összetevő a fokhagyma és tejföl kombója, ami nagyon-nagyon illik ehhez az ételhez, vagyis vétek lenne kihagyni.

Szóval az elkészítés ennyi, nem kell túlgondolni a receptet, lehet az ízeket kreatívan kiegészíteni, variálni - a lényeg az, hogy saját ízvilágunk szerint készüljön a tál.