Cevapcici, Plescavica - újraértelmezve, magyarosan
Ez a kétféle étel a balkáni országok ( Horvátország, Szerbia, Bosznia ) speciális nemzeti étele - számomra gyerekkori maradandó gasztronómiai élmény.
A 70-es években, az "átkosban" egyszer-egyszer eljuthattunk Jugoszláviába, ahol akkor úton úton félen árulták a báránysülteket ( vízkerék hajtotta az ürü forgató berendezést ) és a cevapcica-t. Keveredett az izzó faszén átható illata, a sertés, marha és birka hús sült illata és a mediterrán hangulat. Engem 8-10 évesen ez nagyon megfogott, még úgy is, hogy csak nagyon kevés helyen tudtunk venni ebből az íz és illat csodából - mert akkor elég drága volt a déli szomszéd. ( Emlékezetes volt gyerekként, hogy mi alig tudtunk megvenni egy papír tálcányi csevap-ot, míg egy számomra gyökér nyugat német pasi a német juhász kutyáját tömte a kajával... ) Szóval innen a kötődés. Mivel itthon korlátozott volt sok minden, én kamasz fejjel megcsináltam a magam cevapcica receptjét, amiről mára kiderült, hogy ez inkább a plescavica. Végül is tök mindegy - ez így az enyém.
Tehát. Végy a szomszéd hentesnél 1-1,5-2 kiló darált sertés húst, én elsősorban combot szoktam venni. Hivatalosan két vagy három féle húsból szokták készíteni, de nekünk és a baráti körnek eddig baja nem volt ezzel. Szóval a hús adott. Jönnek a hozzávalók: darált vöröshagyma, fokhagyma, pirospaprika, fűszerek, só, bors, ketchup, mustár. A felsorolt adalékokat és a húst összegyúrjuk, úgy mint disznóvágáson a kolbász tölteléket - hozzá téve, hogy piros paprikát csak nagyon keveset szoktam bele tenni, színe se nagyon legyen, maradjon hús színű. Szóval ízlés szerint mehet bele mustár, ketchup és miegymás. Ha kész, akkor nekiáll a kis csapat 1,5-2 cm vastag, 6-7 cm hosszú rudakat formálni, közben szépen csúszik a jéghideg sör vagy a rozé fröccs. A rudak tálcára, és pihenésre a hűtőbe. Mire megjön a baráti kör és a csapat maradék része, addigra a rozé is dolgozik az emberben, és elkezded a parazsat csinálni. Mert ez a kaja azért szabadtéri mutatvány, bár télen a sütőben is megcsinálható - csak hiányzik a füstös íz.
Szóval izzik a parázs, rá a rács, kitölt a mester egy pohár birsalma pálinkát - és indul a sütés. Ha fél az ember, akkor alufóliát is tehetünk a hús alá - már hogy ne essen a tűzbe - de én a rácsra merőlegesen rápakolom a sok csík husit - és szépen forgatom őket. Közben néhány krumplit, burgonyát alufóliába csavarok, és be a parázs széléhez. Ő lesz a köret.
Most már csak egy hiányzik: szólok a nejemnek, vagy a legkisebb gyermekemnek, és ők csinálják a tzazikit. Erről majd később - de ez is tök egyszerű, de én még azért nem csináltam, mert mindig a húst sütöm. Szóval készül a tzaziki is, úgyhogy lassan kész a vacsi.
Tálalás: semmi fakszni, mert kertben vagy és barátok közt, tehát tányér kézbe és indul a habzsi-dőzsi. Mellé hideg sör, szerintem bármilyen bor, csak száraz legyen.
Télen ugyanez az étel sima légkeveréses sütőben is elkészíthető, és aki merész és szereti a különleges ízeket, az próbálja ki a húsrudakat szeder vagy áfonya lekvárral és sült krumplival - mesés cucc. ( Olyasmi íz, mint az IKEA-ban a svéd húsgolyók. ) Kóstold meg - megéri.
Hívd el a barátokat, csináld meg, és Isten leszel...
