XVII. Egri Bikavér Ünnep - második nap
A pénteki nap a négy napos Bikavér Ünnep második napja, Nekünk az utolsó, mert a hétvégét Sarudon töltjük - na meg két nap szolid ivászat a mi korunkban már hosszabb relaxációs időt igényel.
Ismét 1/2 8 körül érkezünk, immáron népesebb delegációval - gyakorlatilag jön velünk az összes srácom, bár Ők inkább a haverokkal vannak, de mégis időnként fel-fel tűnünk egymásnak a forgatagban. Ha már forgatag. Tegnap, azaz csütörtökön sem voltak kevesen, de így péntek este még a csilláron is lógnak, annyi ember hömpölyög a fák alatt. Nem tudom mennyi lesz a látogatói statisztika, de biztos vagyok benne - hogy csúcsot fog dönteni, mert máskor a szombati, fő napon szokott ennyi érdeklődő nyüzsögni a sátrak körül.
Ha már megérkeztünk, akkor csapjunk a lovak közé, jön az első borocska: Tóth Ferenc - Egri Bikavér 2011. A választás azért esett reá, mert Ő lett az idei év bortermelője, melyet a helyi Hegyközség adományoz az arra érdemesek.
Már itt egy csomó kedves ismerőssel összeakadtunk: újságíró, színész, festőművész koccintott velünk a saját bikavéres poharával, majd vonultunk tovább. A következő helyszín a kis tó melletti sátor komplexum volt, ahol szintén "húzós" nevek képviselték az egri borászatot: Gál Tibor pincészete, Csutorás Feri, Bolyki pincészet, Demeter Csabi és az Ő kiváló borai. Mi először a Bolyki pincészet sátrát néztük meg - és kóstoltunk is. Bolyki Pincészet - Egri Bikavér 2011 volt a választásunk, Viktor fiam Egri Csillag 2012-est kóstolt, Ő már hál' istennek leszokott a VBK-ról ( vörösbor kólával ), és elkezdett érdeklődni a száraz, nemesebb borok iránt. Találtunk egy jó kis könyöklő asztalkát, mellettünk polgármester úr és néhány beszélgetőpartnere - és ízlelgettük az egri zászlós borunkat.
Időközben megérkeztek a barátaink, Ők a rozé vonal felé mentek, de maradtak Ők is Bolyki Jani borainál. Mellettünk a Zsálya bisztró egy szabadtéri grillen szadizott bennünket, ugyanis pácolt oldalasokat grilleztek készre, szállt az illatos füst, Gál Gabi kenegette, forgatta a nagy darab húsokat - közben mi próbáltunk ettől a látványtól elvonatkoztatni. Erre csak három alternatíva maradt: húzunk innen, eszünk itt vagy iszunk itt. Mi a harmadikat választottuk, ittunk: Demeter Pincészet - Egri Bikavér Selection 2009. Nem vagyok borszakértő - pedig nagyon sok borkóstoláson, profi bemutatón vettem részt - de ez a bor nekem nagyon bejött, hasonló mélysége, zamata volt mint Lőrincz Gyuri Bikavérének. Szóval elvette az eszemet az oldalastól - tudtunk koncentrálni a dumálásra.
Fotó: https://www.facebook.com/egriborbaratholgyek/app_469930046405481
Lassan elhagytuk a kiváló állóhelyünket, korzóztunk egy nagyot - de igazándiból egy célunk volt, leülni, mert már elég volt a sétából és az ácsorgásból. Ez embert próbáló feladat, 6-8 emberkének ülőhelyet találni ebben a forgatagban - nem könnyű. Az egyik sátor alatt egy lengyel házaspár ücsörgött, bepofátlankodtunk melléjük, és amikor Ők megunták a tömeg sasolását - akkor átvettük az asztal felett a hatalmat, és éjfélig bázisként kezeltük.
Innen már az volt a cél, hogy az asztalon mindig legyen fogyasztani való: sajtok, borok minden mennyiségben. Találkoztunk rég nem látott barátainkkal, akik külföldön szorgoskodnak - fogytak a jó fajta egri borok, de ekkor már nem 1-2 deci borral elégedtünk meg, hanem leszaladt néhány palack is a torkunkon. Éjfél közeledtével már az idő is hűvösre fordult, mi is telítődtünk, úgyhogy érzékeny búcsút vettünk egymástól és a Bikavér Ünneptől, összeszedtük a kóborló gyermekeinket - és húztunk haza, hogy a hétvégén kipihenjük a Borünnep fáradalmait.
Jövőre Veletek ugyanitt !!!
