Töltött kenyér

Már a címmel is gondban voltam, hogy ez valójában mi is? Gyakorlatilag kenyérszeletek között van egy csomó minden, de mégse igazán kenyér. Na mindegy, a név marad töltött kenyérnek...

A múltkor a háttér televíziózás esete forgott fenn, vagyis valamit csináltam a tévé előtt, míg ott zajlott valami - amikor is arra lettem figyelmes, hogy egy ügyes kéz megkeneget vajjal toast kenyereket, majd berakosgatja őket egy formába, ezután pedig mindezt megtölti mindenféle jóval, majd kisüti az egészet. Fogalmam sincs, hogy konkrétan mit történt, de az ötlet annyira tetszett - hogy úgy gondoltam, egy kísérletet megér.

Vettem is egy fém formát, amibe meglátásom szerint a projektet meg lehet csinálni - vagyis beruháztam vagy 300 forintot a műveletbe. Második beruházás maga a toast kenyér volt, mert ezt szerintem soha nem vettem, de úgy gondoltam, hogy tök egyenletes szeleteivel ez alkalmas lesz a feladatra. Első elképzelésem szerint spárgával és valami húsfélével töltöttem volna meg a kenyeret, azonban a fagyasztott spárga megfőzés után nem volt olyan üde és szép, mint amit én elképzeltem volna - így a répánál maradtam.

Megpucoltam két nagyobb répát, majd közepesen vékony csíkokra szeltem őket és megpároltam az egészet. Feldobtam egy kis lábasban a mornay mártást, amiről eddig azt hittem hogy besamel mártás - de mint kiderült számomra, hogy a mornay valójában tojásos, sajtos besamel mártás. Hát így tanul az ember ...

Tehát elkészül a sajtos, tojásos mornay mártásom, a toast kenyereket megkenem vajjal, majd szépen a fém edénykém belső felébe ragasztgatom őket úgy, hogy szorosan egymáshoz érjenek. Ha készen vagyunk, akkor egy sonka réteget teszek rá - ezt csak azért, hogy a mártás ne áztassa el teljesen a kenyereket. Mivel a tegnapi sólet készítésnél maradt füstölt pulyka comb, így abból daraboltam egy halomra valót - ez is belemegy majd a kenyérkébe.

Tehát kezdjük a töltögetést. Vékony réteg mornay mártás megy a sonkára, majd jön a párolt répa, ismét mártás, majd a pulyka hús - és ezt ismétlem mindaddig, míg meg nem telik a kenyér. Az utolsó réteg után szintén vajas kenyérrel zárjuk le a felületet - és már lehet is sütni a finomságunkat.

Bedobjuk a sütőbe, s mindaddig sütjük, amíg a teteje ( a majdani alja ) aranybarna és szépen pirult nem lesz. Most pedig fontos információ következik. Ha elkészült, akkor ne borítsuk ki a tálra a művünket, hanem a formával együtt tegyük be a hűtőbe, majd másnap szépen szeletelhető és esztétikus végeredményt kapunk, ellentétben velünk, akik túl mohók voltunk. Szóval mi megnéztük milyen, de melegen könnyebben összeesik az alakzat, nehezebben szeletelhető - viszont baromi finom. Mivel másnapra maradt egy negyed darab, így a jól szeletelhető változatot is megkóstolhattam - és egyben biztos vagyok: még jó párszor megismétlem ezt a csodát.