Fehérborban párolt, gombás, tejszínes csirkepaprikás

Vettem tíz darab csirkecombot, amelyeket aszalt szilvával szerettem volna megtölteni, majd megsütni - de a gyermekeim közölték, hogy ne variáljak, készítsek valami egyszerű ételt... Így jött a csirkepaprikás, azonban egy-két módosítást azért ebbe is belevittem.

A combokat a csont mentén beirdaltam, alaposan besóztam mindkét oldalukat. Két fej hagymát feltettem fedő alatt dinsztelni, majd amikor már jó volt az állag, akkor a combok mindkét felét elősütöttem. Míg a húsok pirultak, addig a gombákat megmostam, feldaraboltam, majd a húsokat megszórtam piros paprikával - és öntöttem alájuk fehérbort. Fedő ment a serpenyőre, majd pároltam a cuccot. Eszter a szezonban le szokott darálni zöldpaprikát, amiket ilyenkor a fagyasztóból kiveszünk - és amit most a húsok mellé pakoltam. Megszórtam az egészet petrezselyemmel, borssal, majd jöhettek a gombák és kevés víz, majd ismét párolás. A srácok már jelezték, hogy klassz az illat, Ők már akár ennének is - úgyhogy tettem fel penne tésztát főzni, ne mindig a nokedli legyen a húsok kísérője. A húsokra öntöttem egy szép adag tejszínt, amivel szintén el szerettem volna térni a hagyományos tejfölös recepttől - majd összeforraltam az egészet, sőt a végén egy kicsit le is pirítottam a a gombás szaftot. 

Tokkal-vonóval 35 perc alatt elkészültem, már csak azért is mert a kölkök a végén ott ólálkodtak felettem - majd este 7-kor képesek voltak a kaja egy részét be is termelni. Lehet, hogy sokak hagyománykövető érzékenységét bántja ez a recept, de szerettem volna egy könnyedebb, talán modernebb ízvilágot feltálalni - kitörve a konvenciókból. A srácok szerint sikerült.