Spárgás, citromos, zöldséges rizottó

Azzal kell kezdenem, hogy nem szeretem a spárgát - bár próbálok hozzá barátilag közeledni, de mégsem az én világom. Eszter, a nejem azonban nagyon odavan érte - a hűtőnk pedig egy bio termelő jóvoltából dugig van spárgával, így kedvezve a páromnak, spárgás rizottót készítettem. 

A spárgák megtisztítása után levágtam a fejüket, majd a szárakat felkarikáztam. Egy nagyobb serpenyőbe olivát öntöttem, rádobtam a feldarabolt vöröshagymát, majd a rizs következett, amit egy kicsit előpirítottam úgy, hogy lehetőség szerint minden szemet érje egy kicsit a hő. Mielőtt elkezdtek volna pirulni a rizsszemek, öntöttem egy kevés fehér bort a rizsre, majd kezdődött a 28 perces kavargatás.

Már az elején bedobtam a felkarikázott spárga szárakat, majd jött az alaplé. Következő fázisként érkeztek az egyenletesre darabolt répák, majd ismét alaplé és kavargatás következett. Sóztam borsoztam, petrezselyemmel és bazsalikommal fűszereztem a kombót - és amikor igényelte, akkor ismét öntöttem alá alaplevet.

Mivel a koncepció az volt, hogy a spárga jellegzetes ízét kiegészítsem, így citromot facsartam a rizottómba, melyet később meg-meg ismételtem, de csak addig, amíg nem vált túl uralkodóvá a citrusos íz.

Érkezett a feldarabolt csiperke gomba, majd a legvégén a zsenge spárga fejek, amiket szépen belekevertem a rizses alapba. Gyakorlatilag szűk félóra alatt elkészült a krémes, ízletes rizottó, amihez már csak parmezánt kellet reszelni - és már ehettünk is.

Bár írtam a post elején, hogy nem vagyok egy nagy spárga fun - most én is betermeltem egy szép adagot, sőt a másnapi irodai ebédem alapja is ez az étel volt.