A múltkoriban a barátainknál jártunk, ahol reggelire többek között igazi erdélyi zakuszkát is kaptunk. Lehet, hogy szegénységi bizonyítvány, de én korábban nem kóstoltam ezt a finomságot - most azonban függővé váltam. Sarudon tehát nekiálltunk, és elkészítettük a saját zakuszkánkat, amit azóta is úgy fogyasztok, mint egy megszállott. :-)
Mivel azt szerettük volna, hogy igazi, füstös íze és illata legyen a zakuszkának - így az egyik legfontosabb fázissal kezdtük a műveletet, vagyis tüzet készítettem, majd megvártam, míg igazi klassz parázs lett belőle. A grillrácsra rápakolgattam a szép és ropogós kápia paprikákat, majd nekiálltam fröccsözni. A fröccs jéghideg rozé volt, az egri Juhász testvérek pincészetéből. Ja, ez most lehet, hogy senkit sem érdekel, de akkor is fontos része a munkának.
Szóval sütögetem a kápiákat, mindaddig, amíg szépen meg nem feketednek. Attól nem kell megijedni, hogy tényleg fekete lesz a külsejük, ugyanis ezeket majd úgyis eltávolítjuk - így pedig az ízük majd valami frenetikus lesz. Úgyhogy sütögetjük őket, forgatjuk a csipeszünkkel - és iszogatjuk a fröccsöt. Kemény meló, ugye?
Amint megsült egy-egy adag paprika, azokat egy fedeles edénybe tesszük, hadd pihenjenek - így a bőrük majd könnyen lehámozható, lehúzható lesz. Közben érkeznek a padlizsánok, ők ugyanígy a grillrácsra kerülnek - de nekik azért több idő kell a teljes megsülésig. A padlizsánokat azonban alaposan megszurkáljuk egy villával, ellenkező esetben nagy-nagy durranások lennének...
A padlizsánok akkor készülnek el, amikor már a bőrük sötét barnák, a testük pedig összeesik - az illatuk pedig már klasszul körbelengi a grill környékét. ismét fröccsözünk, majd a kész padlizsánok is edénybe kerülnek.
Vége a szabadtéri melónak, jön a konyhai etap. Vizet forralunk, majd leforrázzuk a paradicsomokat, és a héjukat eltávolítjuk. A vöröshagymákat megdinszteljük, majd a lecsurgatott padlizsánt bedobáltuk a lábasba. A héjától megszabadított paprikákat kézi mixerrel ledaráljuk, de nem kell teljesen pépesre dolgozni - mert szerintem akkor lesz jó a végeredmény, ha egy kicsit darabos a zakuszka. Ha ezzel megvagyunk, akkor a paprika is mehet a padlizsánok mellé.
Mivel a zakuszka is olyan, mint nálunk a gulyás, vagyis ahány ház, annyi szokás - így mi répát is tettünk bele, ami szerintem az édességével komolyan hozzájárult a frenetikus végeredményhez. Tehát a répákat szintén ledaráltuk, majd ők is mentek az edénybe. Felöntöttük a masszát olajjal, érkeztek a babérlevelek, a bors és a só - majd következett 2-2,5 óra rotyogtatás, főzés, folyamatos kevergetés közben. Ez a része a munkának azonban már nagyon uncsi, de ha nem kavarjuk a hosszú szárú fakanalunkkal a zakuszkát, akkor bizony oda fog égni. Szóval kavargatunk, fröccsözünk - és várjuk a végkifejletet. Közben azért nagyon oda kel figyelni, mert ravaszul fel-fel pukkan a sűrű lé, kilő, mint egy gejzír - és ez nagyon fájdalmas élményeket szerezhet, úgyhogy csak ésszel... :-)
Amint elkészültünk, párunk a kimosott edényekbe kanalazza a művünket, majd fejjel lefelé teszi az edényeket - aztán jöhet a dunsztolás. Másnap kenyeret pirítunk, és bevágunk egy üveggel úgy, hogy rá kell jönnünk - ez bizony kevés lesz az őszre-télre. Sebaj, jövőre duplázunk, vagy triplázunk...
Arányok:
2,0 kg parázson sült kápia vagy pritamin paprika, hámozva, darálva
0,5 kg vöröshagyma, darálva
2,0 kg paradicsom, hámozva, darálva
1,0 kg répa, darálva
0,5 liter napraforgó olaj
ízlés szerint só, fekete bors
3-5 babérlevél
