Tegnapi posztomat és főzésemet folytatva - hozok egy igazi őszi finomságot. Míg az ananászos csirkecombok sültek, addig feldobtam egy tartalmas, sűrű leveskét, végül is szükség van egy kis lelki és testi feltöltődésre, vagyis együnk ragulevest...

Előkapkodom a szükséges zöldségeket a művelethez: vöröshagyma, zeller, karalábé, répa, petrezselyem zöldje - melyeket elő is készítek a főzéshez. Vagyis mindet szépen feldarabolom, a hagymát el is kezdem dinsztelni fedő alatt. Míg a hagyma párolódik, addig a csirkemelleket egyenletes darabokra kockázom és a hagymára dobva fehérre pirítom őket. Só és bors érkezik, na meg egy kevés tárkony - gyakorlatilag ennyi lesz a fűszerezés, kivétel még a friss petrezselyem zöldje.

Következnek az apróra vágott zeller és karalábé kockák, majd a fagyasztott alaplével egészítem ki a levesemet - és fedő alatt hagyom rotyogni a művemet. Amint alakul az ízvilág, már kezdenek puhulni a húskockák .Na ekkor jöhetnek a nem túl szép, kicsit béna formátumú, de saját kertből származó répák - amik azért ízben igencsak odateszik magukat.

Végső fázisként megtisztogatom a gombákat, majd a felvagdosott darabokat a levesbe dobom, amit még petrezselyem zölddel is gazdagon megszórok - és már csak egy kis fehér rántás hiányzik - és kész is a leves.

Többen kérdezhetik, hogy miért készítettem rántást? Nos azért, mert szívem szerint tejföllel vagy tejszínnel sűrítettem volna a leves állagát, de mivel egyetemista gyermekeimnek lefagyasztva képzeltük el a végeredményt, így a két utolsó verziót inkább a rántással helyettesítettem.

A végeredmény engem igazolt. Tomi fiam frissen élvezkedett egy nagyot a levesből, majd felolvasztva is hasonló eredményekről lehetett beszámolni.