A fagyasztónkban már jó ideje vár ránk két zacskónyi vaddisznó hús és csont - aminek most volt ideje az asztalunkra kerülni.

Az a helyzet, hogy már lefagyasztott vaddisznó alkatrészeket kaptam a szomszédunktól, úgyhogy rendesen azt sem tudtam, hogy pontosan milyen részei ezek az állatnak. A koncepció az volt, hogy valamelyest kiolvasztom a húsokat, majd hideg vízben felteszem főlni a húsokat, a csontokat - majd lefejtem a csontról a használható alkatrészeket.

Így is tettem. Elővettem a legnagyobb fazekunkat, majd feltettem az összes részt gyöngyözően főzni. Már az elején megszórtam a levet fűszerekkel: elsősorban boróka bogyókkal, köménnyel, de ment bele só és bors, babérlevél, na meg a teraszról rozmaring és kakukkfű tette teljesebbé az ízvilágot.

Jó kosszú ideig hagytam, hogy a húsok puhuljanak, a csontok pedig kiadják az ízeiket - mindeközben időnként a habot le-leszedtem a levesről.

Amikor már úgy éreztem, hogy némileg puhult a hús - kiszedegettem őket a léből, és leszedtem a csontról, illetve egyenletes darabokra kockáztam az egészet. Amire nem volt szükség, az természetesen ment Samu kutyánknak - neki ez volt a Mikulás ünnepség csúcsa...

A leszűrt és már illatozó lébe így visszakerültek a húskockák, majd jöttek a zöldségek. Tettem bele gyökér zöldséget, zellert, karalábét, két fél vöröshagymát - majd hagytam, hadd rotyogjon a leves. Kicsivel később jöhettek a feldarabolt répák, a petrezselyem zöld, majd ezt követően a burgonya is. Ismét főzés, kóstolás - majd egy tejfölös habarással zártam a műveletsort.

Így késő ősszel, vagy kora télen nagyon jól esik egy ilyen tartalmas, forró és lélekmelegítő leves - érdemes kipróbálni, már ha tudsz valahonnan vaddisznó húshoz jutni.