Sarud, Tisza-tó, nyár. Érkezik hozzánk a legjobb barátom és a kedvese - és ilyenkor az ember próbál kitenni magáért. Tehát valami különleges levest kellene készíteni, ami nem egy nehéz, zsíros étel, mert ebben a melegben ez bűn lenne. Tehát legyen viszonylag könnyed, de mégis szabad tűzön lehessen készíteni, legyen komplex az ízvilág - vagyis nincs könnyű dolgom. Keresgélek a neten, de semmi sem fog meg - tehát rögtönöznöm kell.

A hűtőben van három szép sertészűz pecsenyénk, ezeknek az elkeskenyedő végeit levágom - ez lesz a levesem alapja, a többi, szép és egyenletes hús pedig majd jó lesz vacsorára. Tehát megvan a hús, keressük meg a többi összetevőt. Legyen egy kicsit savanykásabb, citromos, joghurtos ízvilág, mert az így nyárra tejesen jó - tehát az ízvilág már kezd kialakulni.

Jöhetnek a zöldségek. Legyen benne paradicsom - gondolom én. De Eszter rögtön jelzi, hogy a savas paradicsom és a joghurt nem biztos hogy harmonikus állagot fognak alkotni, így a paradicsom ötletem már dugába is dőlt. Sebaj, legyen akkor répa, paprika és cukinni - ezek szépen fognak együtt dolgozni a bográcsban.

Tehát kész a koncepció, csináljunk tüzet, készülhet egy finom bográcsos ebéd.

Hozzávalók:

• 2-3 fej vöröshagyma
• 2 szál fehér répa
• 2 szál répa
• 1 kápia vagy kaliforniai paprika
• 1 fehér húsú paprika
• 1-1,5 szál cukkini
• 3 gerezd fokhagyma
• 1,5 citrom
• 40-50 dkg sertésszűz
• 1,5 dl fehér vagy rozé bor
• víz
• 1/2 ek római kömény
• 1/2 ek morzsolt kakukkfű
• 1,5 dl görögjoghurt
• friss bazsalikom levél
• só és bors

Első körben megdinsztelem a hagymát, majd a gyökér és répa kockákat megkaramellizálom a hagymás alapban. Míg az alap zöldségek pirulnak, addig a sertésszüzet felkockázom, sózom és finoman borsozom. Ha már a répák kicsit barnulnak, akkor a bográcsba beledobálom a húskockákat, és fehéredésig pirítom őket. Ekkor jöhetnek a fokhagyma darabok és a fűszerek - amelyeknél mostanában nekem nagyon fontos szerepe jut a római köménynek, amit most sem hagyok ki. A fűszerek után felöntöm a levesem alapját száraz borral, majd hideg vízzel is, amiben hagyom hogy szépen elkezdjenek puhulni a húsok. 

Mivel a sertésszűz nem igényel nagy főzést, így pár perc múlva a levesbe facsarok egy citromot, majd jöhetnek a paprika- és a cukkini kockák is. Lassan alakul a levesünk ízvilága, citrommal még savanyíthatunk rajta, jöhet még só és bors - persze ha igényli. 

Utolsó fázisként egy tálba joghurtot szedek, majd a levesből kiszedett forró lével hőkiegyenlítést végzek - így nem lesz csomós, csúnya állagú végeredmény a bográcsban. Tehát a kikevert joghurtos sűrítést belekeverem a levesbe, szeletelek még egy-két citromkarikát is, tépek egy kevés bazsalikomot a lébe, majd hagyom, hogy rottyanjon egyet-kettőt - és már lehet is tálalni.

Mire ide elérek, addigra be is futnak a barátaim - beülünk a szilvafa árnyékába, majd be is termeljük a tartalmas, izgalmas ízvilágú levesemet. Ha ki akartok törni a bográcsgulyás, marhapörkölt árnyékából, akkor szerintem érdemes kipróbálni ezt a friss és üde, de tartalmas levest nem csak nyáron, hanem akár télen is.

 Iratkozz fel, hogy mindig értesülhess a legfrissebb videókról: