Viktor fiam születésnapjára valami különlegesebb ételt szerettem volna készíteni, ezért a fagyasztóban várakozó, még Szegeden, a sógorom jóvoltából levágott bárányka bordáit gondoltam megsütni. A bordákat még ott, a helyszínen úgy készítettük elő, hogy majd alkalmas legyen egy ilyen elkészítéséhez - úgyhogy itt volt a legjobb alkalom.

A két gerincet még lehártyáztam, a csontokról igyekeztem éles késsel leszedegetni a húsdarabkákat, majd egy serpenyőben elősütöttem őket. A bárányhús nagyon szereti a rozmaringot, úgyhogy mehetett bele két ág - na meg a fokhagyma is jól áll neki, vagyis ebből is dobtam a serpenyőbe. Addig sütögettem őket, amíg a húsrész ki nem fehéredett, illetve egy kis kérgességet is adtam nekik. Ezt követően a kilógó csontokra alufóliát tettem - de csak azért, hogy ne égjenek meg nagyon, vagyis adunk a látványra is.

Egy tepsibe sütőpapírt tettem, bepakoltam a bordákat - és természetesen ment melléjük a rozmaring ág és a fokhagyma is. A sütő 150 C-ra lett feltekerve, majd 35 perc sütés következett.

A köretnek sütőtökpürét képzeltem el, már csak a szezonalitása és az ízvilága miatt is. A sütőtököt felkockáztam, sütőbe toltam őket, majd amikor már megkaramellizálódtak, megpuhultak, akkor cutterben vajjal és friss kakukkfű levelekkel összedolgoztam.

Másik köretnek párolt, sült kelbimbókat szerettem volna készíteni, úgyhogy sós vízben megfőztem őket, majd amikor már megpuhultak, akkor kettévágtam őket és vajon lepirítottam mindet.

És a végső konklúzió? Nos a Stroganoff leves szépen vitte a prímet, utána nagyon bejött mindenkinek a vajpuha bárányhús is, amihez tényleg illettek a köretek is. Az étkezés zárópontja pedig Eszterem lávasütije volt, ami persze olyan lett, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva - vagyis a végén mindenki dőlt jobbra-balra... :-)