Régóta készültem már erre a klasszikus húsimádó fogásra, de mostanáig mindig valami más került a sütőbe, mindig valami más fogás volt a porondon. Most a hentesnél láttam egy jó pár sertés csülköt a pultban - az ötletet rögtön tett követte, és már kértem is a legnagyobb darabot.

Itthon a bőrös felületet átöblítettem, majd a csülköt szárazra töröltem. Az öntött vas edényemet feltettem a gázra, hogy az edény előmelegedjen - de közben úgy döntöttem, hogy magát a párolást itt fogom elvégezni - mert szeretek mindig kísérletezgetni. Nos a húst alaposan besóztam, az öntött vas edénybe kentem vagy 3-4 evőkanál zsírt - majd a csülköt bepakoltam az edénybe. Babérlevél, fokhagyma gerezdek, hagyma negyedek kerültek a hús mellé, majd jöhetett egy pohárnyi fehér bor, víz - és ki ne felejtsem a borsot és a borókabogyót, amikkel szintén megszórtam az alapot. Jöhetett az öntöttvas tető, majd hagytam, hogy szépen párolódjon a csülök. Ahogy a fotón is látjátok, kb a csülök feléig ért a folyadék, amit aztán óránként után is töltögettem.

Három órásra terveztem az első etapot, és láss csodát - pont ennyi idő kellett ahhoz, hogy a hús vajpuha legyen, szinte le tudjon omlani a csontról.

Ekkor már tényleg beindítottam a sütőt, 200 C-ra állítottam a hőfokot. Egy tepsibe beledobáltam a megpucolt és feldarabolt burgonyákat, középre bepakoltam a csülköt, majd a pecsenyelé egy részét a tepsibe kanalaztam. Sóztam a burgonyákat, érkezett még egy jó pár gerezd fokhagyma és negyedelt vöröshagyma is - de volt még egy kis trükköm.

A mozsárba fokhagyma gerezdeket zúztam össze, majd öntöttem rá oliva olajat és kb egy evőkanálnyi mézet. Ezzel a masszával alaposan bekentem a csülköt, majd a cucc mehetett is a forró sütőbe. Innen az órát már annyira nem néztem, de durván egy órát sült még a csülök és a burgonya - a puhaságokat villával ellenőriztem.

És jött a lényeg - a kora délutáni ebéd. Tálaláskor már éreztem, hogy durván jót sikerült sütnöm, ugyanis a csülök csontja szinte kicsusszant a hús szorításából. Kívül szép és ropogós kéreg jellemezte a húst, belül pedig szaftos és vajpuha volt a végeredmény. És a burgonya? Hát az sem lett semmi. A pecsenyelé és a sok-sok fokhagyma olyan szépen átjárta krumplikat, hogy azt el sem tudom mondani. Srácok, most is nagyokat nyelek - mert akkora élmény volt. Élmény volt vasárnap és még ma ebédkor is, mert még az irodába is ezt vittük enni. Szóval eddig is szerettem csülköt étteremben rendelni, de most már itthon is többször elő fog fordulni ez a fogás - pláne, hogy nem is kell vele sokat melózni.

Ezt a posztot elsősorban H. Gábornak és a fiacskáimnak ajánlom, mert Ők nagyon-nagy csülök fan-ok. Srácok, kérnétek belőle??? :-D