Azért egy kicsit már elfáradt a különítményünk. Reggel megint sokáig aludtunk, kilenc körül kezdett éledezni a csapat, de a tamperei kirándulást simán eldobtuk. Már este is jeleztem a családnak, hogy ha nagyon esik a hó, akkor kérdéses, hogy érdemes-e egész nap csúszkálni azért, hogy 2-3 órát tudjunk Tamperében sétálni, de reggelre a havazásból eső lett - na esőben meg sétálni nem lesz annyira Pepsi érzés - így maradtunk itthon. Nem is ártott egy kis itthoni pihizés, mert Ádámon már látjuk, hogy azért a sok-sok infó, az utazás kivette a zsírját - bár Ő ezt nem nagyon érzékeli. Én reggel kicsit átálltam az autóval, átforgattam a parkoló korongot két órával, majd a lakásban lazítgatott mindenki. A terv és a végső megvalósítás az lett, hogy dél körül átsétálunk a belvárosba a már ismert és Ádám által szeretett gyaloghídon, majd találkozunk Vikkel, akivel együtt ebédelünk. ( Ádám ezt a sétahidat azért szereti nagyon, mert alatta fut az autópálya kétszer két sávja, amiken szuperebbnél szuperebb, dupla pótkocsis kamionok jönnek-mennek, amiket nekünk nagyon meg kell bámulnunk. Nos ilyen a mi életünk, így élünk mi egy olyan emberkével, akinek a 28 éves testében egy kisfiú lakozik. )

De mielőtt átsétálnánk a hídon, előtte elmegyünk autóval a már megismert Prizmába, veszünk ismét lazacot, póréhagymát, na meg csomó finomságot, amiből Fruzsink készít majd estére szuper pitét - na meg veszünk egy kis söröcskét is, mert fogyóban van a készlet. Kicsit fájdalmas ennyi pénzért sört vásárolni, de néha nem szabad átszámolni mindent, de ez nem csak Finnországra, hanem nagyon sok nyugati országra érvényes - pláne úgy, hogy a napokban már 337 forint egy Euró.

Nos a bevásárlás után séta a Keskusta-ba, vagyis a központba. Én szerettem volna finn húsgolyókat ebédelni, de a család leszavazott, mert Viktor mesélte, hogy van egy nagyon király thai kajálda, ahol 12 €-ért korlátlanul lehet ebédelni, és ahol nem csak thai, hanem sushi ételek is választhatók. Nem ragozom, nagyon jókat ettünk, volt leveske két féle, volt marha, sertés és szárnyas hús többféle módon, köretből is vagy 5-6 fajta, rengeteg zöldség és tofu, szószok, mártások - és akkor a sushi bárról már ne is beszéljünk. Szóval nagyon jót ettünk, élveztük az ízeket és azt, hogy együtt vagyunk.

Kaja után Vik visszament az irodájukba, mi ismét megnéztünk a gyalog hídon egy rakat kamiont, majd ismét átforgattam a parkoló korongot ( a házunk mellett ugyanis 2 órát lehet így parkolni ), majd óriási lustálkodásba kezdtünk. Jó ötlet volt, hogy ma nem mentünk sehova, mert Ádámon érezzük a fáradságot, de nekünk is jót tesz a lustálkodás, pláne úgy, hogy az indulásunk előtt mennyit kellett dolgoznunk az irodánkban azért, hogy most egy kicsit lazulhassunk.

Délután Fruzsi elkezdte megsütni a lazacos pitéket, amiket majd elviszünk a Game night-ra. Ezt a programot gyakorlatilag Viktor találta ki, és azt takarja, hogy elmegyünk az Ő melóhelyére, megnézzük hogy hol és milyen körülmények között dolgozik, majd ott fogunk családilag bulizni, társas játékozni, PlayStation-özni és enni, sörözni végkimerülésig. Ez a cég nagy hangsúlyt helyez arra, hogy az itt dolgozók baromi jól érezzék magukat a meló helyen és az után is, és bármikor használhatják az iroda közös helyiségeit ilyen típusú programra, de a múlt héten például a cég dolgozói közös sörfőző tanfolyamon voltak szintén ezen a helyen. Szóval ma hat körül ide sétálunk át és bulizunk így családilag.

Nos azt eddig is tudtuk Viktor elmondásaiból, hogy az a munkakörnyezet, ahol Ők dolgoznak, az nagyon más mint az otthoni - de ezzel konkrétan szembesülni nem semmi élmény. Ez a cég egy informatikai fejlesztő vállalkozás, ami elsősorban a skandináv régióban tevékenykedik - tehát sok programozónak, fejlesztőnek adnak munkát. Maga az iroda egy több szintes épületben van a belvárosban - és két szinten folyik itt a munka. Nos ide érkezünk, az állunk leesik, mert az egy dolog, hogy a számítógépek, a monitorok a csúcs kategóriát képviselik, de az ergonómia, a motorosan állítható munkaasztalok, mind azt szolgálják, hogy mindenki profin dolgozhasson. Az emeleti közösségi térben hatalmas étkező, projektoros kivetítő, kényelmes fotelek szolgálnak arra, hogy ne csak dolgozzanak az itteni srácok, hanem együtt is tudjanak lazítani. Hétfőnként közös reggelin beszélik meg a heti tennivalókat, az esetleges felmerülő problémákat, pénteken pedig szintén közösen zárják a hetet, egy-egy szelet tortával, sütivel, vagy egy-két pogácsával. Tehát ma este csak a miénk ez az egész iroda, családilag bulizhatunk itt. Felvágjuk Fruzsi lazacos, kéksajtos pitéjét, bontunk néhány söröcskét, majd bekapcsolva a PS4 Pro-t elkezdünk játszani. A projektor tűélesen vetíti a falra a játékot, a surround hangás betölti a teret, majd később a VR szemüveg is előkerül - amivel mindannyian kicsit hülyét is csinálunk magunkból. Jóval elmúlik az éjfél, mire befejezzük az ökörködést, de olyan élményben volt részünk, amit még napok múlva is emlegetünk.

A pénteki nap szakadó esővel indul - na meg avval, hogy a ... helyi parkolóőr megbüntet 60 €-ra, pedig szabályos helyen álltam, be volt állítva a parkolóóra. Viktor kollégái szerint nagyon sok ilyen ... parkolóőr van, aki vélt okok miatt meg-meg büntet autósokat, rohadtul dühös vagyok, de nem nagyon fogunk csinálni ellene semmit, mert itt így mennek a dolgok. 

Délelőtt besétálunk a városba, de olyan szinten szakad az eső, hogy csak üzletekben tudunk mászkálni. Kettőkor találkozunk egy kávézóban egy egri, de már Jyväskyläben élő fiatal hölggyel, akivel egy órát dumcsizunk. Közben finom sütiket, kávékat fogyasztunk, illetve én rendelek egy vörös áfonyás lepényt, amiről én azt hittem hogy szintén egy édesség lesz - de a végén kiderül, hogy kapros, sós, és melegen tálalják. Természetesen nem bánom, mert nagyon finom, nagyon hasonlít a tegnap este, Fruzsi által elkészített pitéhez is, persze más ízekkel.

Mire kiérünk a kávézóból, a szakadó esőből csodálatos tél lett. Ennyi idő alatt leesett vagy 5 centi hó - ami rögtön szebbé is varázsolja a délutánunkat. Az autót ledobjuk az ingyenes parkolóba, a hazafelé séta közben pedig élvezzük a hóesést, az épületek esti kivilágítását (bár még csak 3 óra van... )

A lakásban óriási társasjátékozásba kezdünk, próbálunk nem túl hangosak lenni, hogy a szomszéd nénit ne nagyon zavarjuk - de sokszor annyira röhögünk, hogy nem csodálnám, ha megint becsengetne. Már majdnem éjfél van, úgyhogy ledobjuk magunkat aludni - és reméljük, hogy a holnapi nap is ad egy-két nagy élményt.