Akik többször is jártak már a blogomon, azok tudják, hogy én a lencsét nemcsak év végi alapanyagnak tartom, hanem egész évben használom - mert nagyon könnyen elkészíthető, sokféle ízvilágot ki lehet hozni belőle, de azért szilveszter előtt vagy után kihagyhatatlan alapanyag. Nos a karácsonyi és szilveszteri kaja trakta, a rengeteg töltött káposzta, virsli és édesség után én már nagyon vágytam egy kis lencse fogásra - és elővettem ezt a régi receptemet. Persze a három évvel ezelőtti recepten ismét egy picit változtattam, mert most egy kevéske kolbászt is csempésztem az összetevők közé - de összességében egy baromi finom ételt sikerült készítenem így az év első napjaiban.

Hozzávalók:

• 50 dkg lencse
• 3 kisebb fej vöröshagyma
• 4 gerezd fokhagyma
• 40-45 dkg füstölt, kötözött sonka
• 10-15 cm kolbász
• 2 ek pirospaprika
• 5 db tojás
• só, bors
• babérlevél
• kömény
• mustár
• citrom
• zsír

Előkészületként még előző este a lencsét hideg vízbe beáztatom, majd reggel még felöntöm, ha esetleg teljesen felszívta a vizecskét.

Maga az elkészítés rém egyszerű, a feldarabolt vörös és fokhagymát a tűzhely lángján az öntött vas edényemben megdinsztelem, majd paprikával összedolgozom. A sütőt beállítom aló-felső sütésre, 180 C-ra - és hagyom, hogy klasszul átmelegedjen a sütőtér.

Az öt tojást 10 perc alatt megfőzöm, hideg vízben lehűtöm, majd megfosztom a héjuktól.

A megdinsztelt, paprikás alapba beleöntöm a beáztatott lencsét, a kötözött füstölt sonkát pedig felkockázom és a kockákat a lencse mellé szórom, de ugyanez történik a felkarikázott kolbásszal is. Jöhetnek a megfőzött tojások is, amiket finoman beledugdosok az edénybe, majd fűszerezek. A sóval nagyon finoman kell bánni, mert a sonka eleve sós, de fontos a kömény, a babér és a bors is. Kevéske vizet öntök az alapba, lefedem őkelmét, majd mehet is a sütőbe. Kb 40-45 perc után kiveszem az edényt, leveszem a fedőt, kicsit citromozom és mustározom a sóletet, majd fedő nélkül 190 C-on egy órán át hagyom puhulni az összetevőket.

Persze időnként azért finoman megkavarom a lencsét, ügyelve, hogy a tojásokat ne törjem össze - és közben kóstolgatok is, hogy eléggé sós-e az ízvilág. Ha igényli, akkor kevés vízzel is felöntöm az edényt, de azért arra kell törekedni, hogy ne főzelék legyen a végeredmény, hanem igazi sólet állagot kapjunk a végén.

Zárásként szeretnék minden olvasómnak nagyon boldog új évet kívánni, remélem, hogy idén is sikerül néhány olyan ételt, receptet a blogomra hozni, amivel szebbé, tartalmasabbá tehetjük a családi ebédeket, vacsorákat a 2020-as évben is.