Romkocsma túra

Élményben gazdag családi bulizós hétvégét terveztünk kis családommal, melynek első etapja a már nemzetközi szinten is híres budapesti romkocsmák felkeresése volt.

Ennek a programnak volt már előélete: a Budapesten élő unokabátyám elvitt egyszer bennünket egy kis felfedező útra, ahol kirándulás jelleggel körbevitt bennünket a belvárosi romkocsmák egy részén, de igazándiból ez kora délután révén nem volt az igazi, gyakorlatilag csak ízelítőt kaptunk abból, hogy milyen élet is zajlik ezeken a helyeken. Akkor szájtátva néztük ezt a - mondhatom - elmebeteg világot, azt, hogy a lepusztult, gyakorlatilag az életveszélyes állapotú épületekből avantgárd vállalkozók miként csináltak, csinálnak kult-helyeket. Személy szerint nekem már akkor is nagyon tetszettek ezek a kocsmák, szerettem volna, ha valódi, éjszakai működés közben is láthatjuk, sőt szerettem volna, ha a srácaim is élvezhetik ezt a közeget. Tehát péntek este nyolc fős különítménnyel vágtunk bele az éjszakába, és végül két objektumot sikerült lecsekkolnunk.

Az első romkocsma a Szimpla Kert volt, amely a hetedik kerületben, a Kazinczy utcában fekszik. Utólagos információ gyűjtésem eredményeként tudtam meg, hogy ez a hely lett a világ 3. legjobb bárja a 2012-es évben a Lonely Planet jóvoltából - és most már tudom is, hogy miért. Nos azért, mert egy olyan helyet sikerült összehozni, ahova nem csak piálni járnak az emberek, hanem ide beülnek filmet nézni, mint egy kertmoziba, vagy vasárnaponként piacoznak, kiállításokat rendeznek, stb. Több  helyiségből, udvarból, kertből álló, többszintes épületegyüttesről van szó, ahova akár idegenvezetővel lehet érkezni - mert erre is szükség lehet.

Mi olyan kilenc óra körül érkeztünk, a kapuban beengedő emberek voltak, akik nagyon helyesen csak 18 feletti bulizni vágyót engedtek be - úgyhogy az én porontyaim is kénytelenek voltak igazolni magukat. Benn iszonyú nagy tömeg, annyi ember, olyan bábeli zűrzavar - ami elképzelhetetlen volt számunkra. Sodródtunk a tömeggel, próbáltunk valami ülőhely közelébe jutni, kevés sikerrel. Közben a kertben fut egy film, valami fekete-fehér mozi megy - azt hinné az ember, hogy a kutyát sem érdekli, de látok egy párt, aki nagy zaj és zene ellenére tényleg moziznak. Hihetetlen. Közben felmegyünk az emeletre, szobákon, régi gangokon és ki tudja min megyünk keresztül, és egy üvegezett, talán régi konyha helyiségben találunk néhány ülőhelyet, olyan székekkel, fotelokkal és asztalokkal, amelyeket más már régen kidobott még a hétvégi házából is. Mindenhol hülyébbnél hülyébb dekoráció, romos falak, felállványozott épületrészek, színes lámpák között foglalunk helyet - magyar szót alig hallani. Mellettünk két amcsi csaj váltja meg a világot, úgy ülnek itt, mintha otthon lennének, de mondom, mintha külföldön lennénk. Egyetlen gond van - olyan meleg van, mint az állat. Persze erről nem a hely tehet, egyszerűen egész nap volt vagy 30-32 fok, ami itt a belvárosban a szél hiánya miatt még este is megmaradt - úgyhogy egy-egy sör elfogyasztása után leballagunk a kertrészbe, hogy kapjunk egy kis friss levegőt.

Ha már sör, akkor nagyon pozitív élmény, hogy a tulajdonosok figyelik az igényeket, a trendeket - így például kézmíves söröket is árulnak.

Szóval lementünk a kertbe, ott sem volt ülőhely, csak egy kettő, itt sem nagyon beszélt senki sem magyarul, kivéve a répaárus lányt, akitől hámozott répákat lehet venni... És akkor ül az ember, sörözget, pofázik - és répát rágcsál. Noormáális? Ja és hogy hol ül? Például egy kibelezett Trabant motorház teteje mögött, vagy a nagymami kis fehér sámlija mellet... Szóval tök dili az egész.

Ezt követően átballagunk az Akácfa utcába, ahol a múltkor a Sufni G'Art'N helyen voltunk, de kiderül, hogy valami miatt most nincs nyitva - pedig a múltkor ez a hely nagyon tetszett. Hiába, akkor megyünk még vagy 20 métert, és ott a másik kult-hely, a Fogasház.

Itt is beengedő emberek, igazolvány ellenőrzés, benn pedig a szokásos tömeg és bábeli zűrzavar. Talán itt kezelhetőbb a nyüzsgés, körbe sasolunk az épületen belül, de rutinból maradunk az udvaron vagy kertben. Ülőhely nem nagyon, de reménykedünk. Itt gyakorlatilag Londonban érzem magam, szinte csak brit angolt hallunk, kellően gátlástalan brit srácok ordibálnak, színesebbnél színesebb ruhákban vannak az emberek - pont arról beszélünk, hogy ha ide pizsamába vagy fürdőruhába jön le valaki, akkor se nézi ki senki. Itt ez tök normális.

Iszunk söröcskét és egyebeket, majd találunk az állványok alatt, között ülőhelyet - így innen folytatjuk a kultúr missziónkat. Az asztalok, a széke ugyanúgy eklektikusak mint mindegyik hasonló helyen, szól a zene, a pultokban a srácok és csajok jó fejek, lazák - keverik a koktélokat, csapolják a söröket, gyártják a fröcssöket töméntelen mennyiségben. Közben a srácaink rendelnek saslikot, a pultos szerint 15 percet kell rá várni, de kb 35 perc múlva már el is készül. Nem gond, végül is nem kajálni jöttünk, kibírjuk. Jó volt, semmi extra, de nem is vártunk gasztronómiai utazást. További bambulás, sörözgetés, majd jön a vízipipa. Egy csaj hoz egy legalább egy méteres vízipipát, előkészítve, több cserélhető szipkával - úgyhogy vízipipázunk. Itt ez is tök normális, senki nem bámul bennünket - pedig elég hülyén nézhetünk ki itt az állványok alatt, színes fények árnyékában vízipipával az asztalunkon. Szóval élvezkedünk, de mivel egész nap melóztunk, így éjfél közeledtével asztalt bontunk.

Frenetikus élmény volt. Nem hiszem, hogy tudnék Budapesten élni, megszoktam Eger kisvárosias közegét, nyomaszt a pesti forgalom és pörgés - de ezeket a helyeket, az ilyen kulturális lehetőségeket azonban irigylem. De hát nekünk is van Egerben Bíborosunk, nem olyan romos, tök jó koncertek és programok vannak itt is - úgyhogy ne elégedetlenkedjünk. Egy biztos, a romkocsma túra még folytatódik, hasonló poszt még várható.

Fotók forrásai, sorrendben:

Fotó: http://www.tumblr.com/tagged/szimpla%20kert?language=fr_FR

Fotó: http://welovebudapest.com/hu/kavezok-barok/szimpla-kert

Fotó: http://folyekonykenyer.blog.hu/2011/07/14/keseru_mez_a_szimpla_kertben

Fotó: http://www.litera.hu/hirek/protezis-helyett-szintezis-fogashaz-az-akacfa-utcaban

Fotó: http://fiatalirok.blog.hu/2011/06/05/fotok_a_fenyiras_c_happeningrol_fogashaz