Póréhagymás petrezselyemleves sajtgaluskával

Sarudi csónakkiemelésünk mellékvágányaként Eszter átugrott a szomszéd őstermelőhöz, ahonnan egy rekesznyi gyönyörű petrezselyemmel tért vissza - jó lesz télire lefagyasztani, de nagyon jó lesz levesnek is, mondta Ő. Soha nem csináltunk még ilyen levest, hazatérve én bevállaltam.

Több blogot és receptet átolvastam, hogy van-e valami különleges módszer az elkészítéshez, de azt láttam, hogy semmi nagy dráma nincs vele, viszonylag egyszerű az egész. Annyi csavart tettem bele, hogy alapként egy jókora, baseball ütő méretű póréhagyma felét dinszteltem meg a vajon, majd kevés liszt is ment a lábasba. ( Úgy gondoltam, hogy a póréhagyma erősíti majd az őszies ízeket, karakteresebb lesz a leves. ) Só, bors, bazsalikom és fokhagyma ment még bele - más nem igazán kellet, maga az alap zöldség annyira karakteres.

A második fázis, amikor két fehér répát apróra daraboltam, majd vízzel és leveskockával egy alapot készítettem, erre pedig mehetett a petrezselymek szára, amit szintén nagyon apróra igyekeztem darabolni. Pároltam jó ideig, az volt a cél, hogy a szárakban lévő íz és szín gyönyörű alapot adjon a végeredményhez, és ez sikerült is. Jöhetett a merülő mixer, csodálatos és homogén leves alapom lett, tejszínnel még simábbá vált - a szín azonban elsőre nekem sok volt, de a végére megbarátkoztam vele, a kóstolás után pedig minden averzióm elszállt. Ezt követte a petrezselymek levelének főzése, úgy gondoltam, hogy egy sima alapon lévő levesből hiányozna a levelek formája, az ízük pedig szintén nagyon kellenek a kiváló végeredményhez. Néhány perc, és gyakorlatilag kész is lett a leves.

Még egy dolog hiányzott: a levesbetét. Itt egy jó ötletet kaptam, csentem az Ízek, zamatok blogtól ( http://martyhobby.blogspot.hu ), ahol sajtgaluskával készült ez a leves. Az ottani ötletet kicsit átformáltam, de végül nagyon klassz lett. Szóval kis lábasban vaj megolvaszt, bele kb 1 dl víz, forrás, majd liszt és reszelt sajt ( normál és füstölt ), csomómentesre keverés. A tűzről levéve ment bele egy tojás, só, bors, szerecsendió, majd egy kis pihentetés. Amikor a leves már a véghajrában volt, akkor egy külön lábasban forraltam vizet, kanálnyi méretű galuskákat szaggattam bele, majd mehetett a levesbe. ( Egyébként egyből lehetett volna akár a levesbe is szaggatni, de nem mertem, mert ha nem sikerül, akkor nagy gáz van... Így a biztosabb utat választottam )

Őszintén mindig tartottam a nagyon színes ételektől ( pl spenót ), de ez a leves meggyőzött, hogy ne legyek előítéletes, egy nagyon üde, friss íz született, szinte éreztük, hogy egy vitamin bombát ettünk meg, arról már nem is beszélve, hogy állítólag komoly afrodiziákum ez a leves, úgyhogy csak jó lehet. :-)