Empanada ( Empanadillas ) - azaz sült, töltött tészták

Barátaink jöttek hozzánk dumcsizni, borozni - gondoltam keresek valami könnyű kis falatkás receptet. Eszembe jutott a spanyolok egyik nagy kedvence a tapas, ami az ilyen vendégváró falatkák gyűjtőneve. Nos ahogy nézegettem a blogokat, megtaláltam ezt a könnyen elkészíthető fogást, amely Argentínában Empanada, míg Spanyol honban Empanadillas néven fut. Rengeteg változat van, mi most kettővel kísérleteztünk.

Na ez egy nagyon nekem való tészta, tök egyszerű a bekeverése, nagyon könnyű gyúrni, nem ragad - szóval egyszerű mint a faék. Végy 75 dkg lisztet, öntsd egy tálba. Egy keverő edénybe önts 2,5 dl langyos vizet és 2,5 dl olajat, majd rázd vagy keverd össze alaposan. Az olajos vizet szépen fokozatosan keverd a liszthez, sózz, majd gyúrd össze egy deszkán. Pihentesd kb 20 percig, de akár tovább is folpack alatt.

A töltelékek: végy két három fej pritamin paprikát, süsd elő a sütőben őket, majd magozd ki, szedd le a héjukat. Én annyiban változtattam, hogy volt lefagyasztva egy zacskónyi, feldarabolt paprika a hűtőnkben - melyeket sütőpapírra öntöttem, és sütőben addig hagytam, míg szépen át nem pirultak, és az illatuk is jelzett, hogy végeztünk. Közben egy nagy fej feldarabolt hagymán elkezdtem a maradék kacsa és pulykahús apróra vágott kombóját összedolgozni a pritamin paprikával, majd öntöttem rá paradicsom sűrítményt. Fűszereztem: só, bor, oregánó, bazsalikom - és kész is az egyik töltelék.

A másikat Eszter kreálta: hagyma, spárga feldarabolva, kevés pritamin paprika - melyeket olajon összedolgozott, majd megszórta túróval és egy tojással.

A pihentetett tésztát egész vékonyra kinyújtottam ( nem ragadt, nem kellett lisztezni ), majd egy kör alakú kivágóval nekiestem. A kivágott körök közepére egy egy kiskanálnyi cuccot halmoztam, majd összeborítottam őket, a szélüket pedig villával megnyomkodtam. Egyből lehetett is tenni őket a sütőpapíros tepsibe, majd 200-220 C-on készre sütöttem mindet.

Fontos tanács: nem kell túlsütni, mert ki tud száradni - érdemes menet közben kóstolni, lopkodni, és rájön az ember, hogy mikor kész a tészta.

Konklúzió: tök jó vendégváró falatka, őszintén gyerekjáték az elkészítés - és nagyon jó mellette sörözni, borozni, világot megváltani.