Cordon bleu sertéskarajból, hercegnő burgonyával és újhagymás rizzsel
A nejem azt kérte, hogy a szombati ebédre Cordon bleu-t készítsek, de mivel csak egy jókora sertés karaj volt a hűtőben - így ő lett a feldogozandó áldozat.
A karajt lecsontoztam, majd úgy szeleteltem fel, hogy pillangó alakban ki lehessen nyitni a szeleteket - így nagyobb húsok alakulnak ki. A szeleteket kiklopfolom, sózom és borsozom, és félre rakom őket. Kétféle sajtot reszelek le, edámi és gouda sajt lesz a töltelékünk.
Tépek le alufóliát, melyre rárakok egy szelet húst. Befedem sonkaszeletekkel, majd jöhetnek a sajtok - ezután összetekerem a húst úgy, hogy a sajt sehol se tudjon kijönni, ne lógjon ki. Az alufóliával szorosan betekerem őkelmét, majd jöhet a többi is.
Ha kész vagyunk, akkor egy tepsibe teszem a sok alu hengert, vizet öntök alájuk - majd mehetnek párolódni a sütőbe. Kb 40 percig szaunáznak bent, de félidőben meg is forgatom őket, hogy egyenletesebb legyen a végeredmény. Ha úgy látjuk, hogy már tömör, önállóan is egységes hengereink vannak, a hús nem rózsaszín, hanem fehér - akkor kibontjuk mindegyiket.
Keresünk valakit, aki szeret panírozni - mert én utálok - és megkérjük, hogy csinálja meg helyettünk. Ha bevállalja, akkor már süthetjük is a húsokat - lassan kész az ebéd.
Köretként főzünk rizst, melyet újhagymával és sok-sok friss petrezselyemmel vegyítünk, illetve készítünk hercegnő burgonyát. Ez utóbbi látványos, de baromi macerás - tehát túl gyakran nem fogom csinálni. Szóval krumpli meghámoz, megfőz, majd összetör. Megy bele vaj, 2 tojás sárgája, só és szerecsendió - majd habzsákkal kinyomjuk egy sütőpapírra őkelmét. Na ez egyszerűen hangzik, de kell hozzá izom ( nekem ez még lenne ), de csúszik az egész, a csillag alakon időnként alig akar kijönni a cucc... Szóval macera. Na mindegy, ha megvan, akkor sütőbe vele, és ha aranyszínű, akkor ő is kész van. Lehet tálalni, jöhet a habzsi-dőzsi.
